With you under the stars |N.H. ff| BEFEJEZETT

10. A gólya csomagot hozott

Amíg vártuk a kislányunk megszületését egész végig elfoglaltuk magunkat. Nick a fellépésekkel, én pedig végre elhelyezkedtem egy irodában, mint munkaerő. Tudom, nem életcél, de egyelőre megteszi.
Ám a kilencedik hónapban, pont decemberben (ráadásul 23.-án) világra jött a mi drága kislányunk, Emilia Morison.
A szentestét már négyesben otthon töltöttük a mi kis ajándékunkal. Merthogy ő számunkra a legnagyobb ajándék, amit kaphattunk.
- Drágám. Feküdj le egy kicsit. Nagyon álmosnak tűnsz.
- Emilia...
- Ha felébred majd megetetem. Pihenj egy kicsit.
- Köszönöm - mosolyodtam el halványan és bementem a hálószobába.
Egy óra alvás után gyereksírásra ébredtem, így azonnal futottam is a kiságyhoz, ahol Nick már nyugtatgatta Emiliát.
- Semmi baj angyalkám - nyugtatgatta Nick a picurt. Olyan jó látni, mennyire örül neki. - O-o. Azt hiszem peluscsere kell. Mindjárt elintézük. - Azzal már robogott is a fürdőszoba felé.
- Szívem csörög a telefonod! - szóltam be a fürdőbe.
- Vedd fel kérlek - kiáltott ki.
- Igen, tessék? - szóltam bele a telefonba. - Bella vagyok, Nick menyasszonya.
- Szia Bella. Owen vagyok, a szomszédból.
- Értem, miben tudnék segíteni?
- Nicknek ma kettő órakor lenne egy karácsonyi fellépése, amiről a menedzsere reméli, hogy nem feledkezett el.
- Kicsim, ugye nem feledkeztél meg a mai fellépésedről?! - kiáltottam be a fürdőszobába.
- Owen az? Biztosítsa a nagyfőnököt, hogy nem kések. Ott leszek.
- Itt most megígérte nekem, hogy ott lesz.
- Köszönöm. Ennyit akartam. Szia.
- Szia.
A fellépésre én sajnos nem mentem, de cseppet sem bántam, hiszen helyette a legcsodálatosabb ajádékkal foglalkoztam, amit Nick valaha adhatott. A lányommal. A drága leendő férjem pedig háromkor haza is jött. Onnantól pedig kezdetét vette a karácsonyi készülődés. Fadíszítés, sütés, főzés...
- Boldog karácsonyt kisangyal - néztem Emiliára, az én hercegnőmre.
- Szívem. Figyelsz a manóra, amíg főzök vagy beteszed a kiságyba és jössz segíteni?
- Kell segítség?
- Kéne, de megoldom - válaszolta.
- Megyek segíteni - villantotta meg gyönyörű mosolyát.

Maga a karácsony nekem soha nem az ajándékokról szólt. Most mégis egy nagyon csodálatos ajándékkal lepett meg az élet, amit nem tudnék elégszer megköszönni. Joggal mondhatom azt, hogy ez a legjobb karácsonyunk. Hármasban. Aztán ki tudja! Lehet, pár év múlva már négyesben ünnepelünk.
- Mi volt a fellépésen? - kérdeztem, amikor leültünk a fához.
- Csak a szokásos. Picit tovább tartott, mint terveztük. Mégiscsak karácsony van.
- Olyan nagylelkű vagy néha.
- Sajnos mindig.
-  Ezt, hogy érted?
- Sok olyan dolgot elvállalok a szakmámmal kapcsolatban, amihez nincs is kedvem. Például a mai koncert. Volt hozzá kedvem, de nem annyi, mint máskor. Hiszen csomagunk érkezett és vele kell foglalkozni - nézett Millire.
- Látod, hogy megvártunk - fogtam meg a kezét. - Szerelmem.

A szenteste nálam mindig úgy zajlott az elmúlt éveimben, hogy délben és délután bevásároltunk és főztünk, este pedig fát díszítettünk és ajándékoztunk. Ez most sem volt másképp.
- Nézz csak föl - állított meg a nappali és a konyha közt lévő ajtóban. Felnéztem. Egy fagyöngy alatt álltunk. - Kérem a csókom.
- Megkapod - hajoltam közel hozzá és már bírtokba is vette a számat, hogy forró és szenvedélyes csókkal ajándékozzon meg. - Boldog karácsonyt - suttogta az ajkaimra.
Ajándékosztás közben nagyon sokat játszottunk és nevettünk annak ellenére, hogy Emilia még csak egy napos.
- Első karácsonyod velünk kisangyal - vette ki Nick Emiliát a hordozókából.
- Ez pedig csak még több lesz. Minden évben egy csodálatos karácsony.

VÉGE