Csábításból jeles (BEFEJEZETT)

3. Egy pár helyes fiú...

Elmentem az osztályomhoz, ami a DÖK terem elött volt. Ahogy beléptem egy számomra zavaró tényező ugrott elém... Kentin... annyira idegesítő ez a gyerek... De várjunk...MIT KERES EZ ITT??!!

-Meglepetés! Szia Roxy!-

Kiáltotta, mire láttam hogy mindenki minket bámul. Gyorsan kirángattam Kent az osztályból, és ,,súlyosan fenyegetni kezdtem".

-KEN!!! TE MEG MI A JÓ BÜDÖS FRANCOS SZART KERESEL ITT?! LE FOGSZ ÉGETNI MINDENKI ELŐTT!!!-

suttogtam ordítva, már ha létezik ilyen.

-Én csak azért vagyok itt, mert átiratkoztam hogy veled együtt lehessek!-

Örömködött, de a következő pillanatban el szívtam a mosolyt az arcáról.

-Ken... hányszor mondjam még neked el... mi... nem... VaGyUnK... EGYÜTT!!! ÉS MIELŐTT BÁRMI BAROMSÁGOT CSINÁLNÁL, VAGY MONDANÁL VALAKINEK... KOPJ LE RÓLAM! IDEGESÍTS VALAKI MÁST!!!-

Azzal allrébb löktem, és bementem az osztályba. Mint kiderült elég hangos lehettem, mert mindenki engem bámult. Pont leszarom. Ekkor észre vettem egy üres helyet leghátul. Lehuppantam, mire egy fehér hajú lány fordult felém, és beszélni kezdett.

-Szia! Te vagy Roxy ugye? Én Rosa vagyok, és... a helyedben nem ülnék oda...-

Suttogta. Kedvesnek tűnt, szóval leálltam vele beszélni. Legalább legyen egy ember aki nem néz ,,Szerelmes kisfiú szadistának".

-Szia. Igen én vagyok. Szép neved van. Miért nem kéne ide ülnöm?-

Lepődtem meg.

-Mert ott Castiel szokott ülni, és ha melléd kell ülnie, akkor megbánod még azt is hogy megszülettél...-

Magyarázta halkan.

-De miért, ki ez a Castiel? Valami olyan fiú aki olyan lányokat terrorizál akik mellé ülnek vagy mi?-

Kérdeztem nevetve, és kivettem az egyik füzetemet órarendem alapján.

-Én azért nem lennék ilyen nyugodt a helye... AAA Castiel! Jézusom! Megijesztettél... Amm hehe... ő itt Roxy... gondolom még nem találkoztatok...-

Hadarta Rosa, amikor egy ismerős arcú fiú állt meg elöttem.

-Nem baj. Maradhat.-

Mondta a fiú unott hangon, majd helyet foglalt mellettem.

-Amm... te vagy Castiel?-

Kérdeztem meglepetten.

-Ja. Miért? Csak nem félsz, a cuki kis szoknyádban?-

Kérdezett vissza megalázóan.

-Na ide figyelj! Én kurvára nem félek tőled, és nem is fogok! Felőlem játszhatod a Mr. Rémisztőt, de ez engem nem hat meg!-

Montam határozottan, majd felálltam és egyel előrébb ültem.

-De cuki... próbál megilyeszteni a kis színjátékával... ez tettszik...-

Morogta perverz mosollyal az arcán, amitől kirázott a hideg. Ekkor váratlanul egy fekete hajú (egész helyes...) srác, aki a hátsó sorban ült (Castiellel szomszédosan) megszólalt.

-Hé! Castiel állj le! Miért kell mindenkivel kikezdened?!-

Kiabált rá. Castiel egy pillanatra hátra nézett, majd vissza is fordult, és vsak valamit morgott az orra alatt.

-Ch... kocka...-

Nemsokára elkezdődött az óra. Rosa mellém ült le, és bejött Mr. Faraize is. Szép lassan már a fele elment a földrajznak, amikor valamit éreztem a lábamnál, majd egy halk szisszenést hallottam.

-Ssz... hé, új lány...-

A hang hátulról jött, és a fekete hajú srác engem nézett. A lábára mutatott, aztán rám. Lenéztem, és egy összegyűrt papír volt a lábamhoz dobva. Felvettem, és szét hajtogattam. Egy üzenet volt benne...

Szia! :)

Hát nem tudtam mást tenni, vissza írtam rá.

Hali :) kösz az elöbbit...

Vissza gyűrtem, és átdobtam az asztalára.