Csábításból jeles (BEFEJEZETT)

15. Vége...

-Persze, mennyit szeretnél?-

Kérdeztem a táskához gyalogolva.

-Nem tudom... na passzolj egyet kettőt, aztán ha nem iszom meg max vissza rakom!-

Mondta inmár sokkal jobb állapotban.

(Roxy POV)

Amikor Armin odaadta az első zacskó vért, nagyon jól lettem. De nem akartam megtámadni senkit, ezért inkább jól akartam lakni.

Dobott nekem még hármat, én meg falni kezdtem. Leült mellém, és figyelt.

-Roxy... megtennél egy szivességet?-

Kérdezte kicsit önbizalom hiányos arccal.

-Hmm... mond?-

Mondtam ki egy nagy korty után.

-......Változtass át vámpírrá!-

Bökte ki nagy nehezen.

-Biztos hogy ezt akarod?-

Kérdeztem vissza kicsit gyanakvóan.

-Igen. Mindenképpen ezt akarom.-

Felyezte be mondandóját.

-Oké. Akkor gyere közelebb.-

Mondtam, és magam felé húztam. Megharaptam a csuklómat, ahonnan máris kibuggyant a vérem.

A szája elé tettem hogy igyon, és ő meg is tette. Elég sokat adtam neki, csak hogy nehogy kevés legyen.  Aztán elhúztam a karomat, és letöröltem a szájáról a vért. Meg fogtam a fejét két oldalról, és beszélni kezdtem.

-Figyelj Armin... biztos hogy ezt akarod? Mert ha igen, akkor tudnod kell hogy most meghalsz.-

Bólintott, én pedig egy nagy sóhaj után háromig számoltam, és nagyon gyorsan kitekertem a nyakát, hogy ne érezze.

Kb. 3 órát feküdtem mellete, hogy ha felébred ne ijedjen meg.

Aztán egyszer csak felkelt, és kapkodta a levegőt.

-Mi??? Élek??? Dehát megöltél!!! Vámpír lettem???!!!-

Odamásztam hozzá, és a tenyeremmel az arcát fogtam hogy megnyugodjon.

-Nyugi! Nincs semmi baj! Igen élsz! És igen, vámpír vagy!-

Próbáltam meggyőzni arról hogy nincs semmi baj.

-És most mi lesz? Nem mondhatom el senkinek sem... Nem élhetek hazgságban... A szüleim tudhatnak róla?-

Kérdezősködött.

-Nem. De hidd el én segítek neked ebben az időszakban. Nekem egyedül kellett átélnem, és nagyon rossz volt. Nem fogom hagyni hogy átéld amit én.-

Simogattam egyik kezemmel az arcát, másikkal a kezét fogtam.

-Köszi... Vámpír csajszi...-

Kuncogott, én meg kinevetve befejeztem a mondatát.

-Ch... Te meg vámpír pasi vagy!-

Megfogta az arcomat és csábító hangon kezdett beszélni.

-A te vámpír pasid...-

Perverzen vigyorgott, és egy pillanat múlva már az ajkamra volt tapadva. Tuti hogy vörös lettem mint a paprika.

Eldöntött az ágyon, és a nyakamat kezdte csókolgatni.

-Armin... Mmmh... Az anyukád... Nem fog bejönni?-

Pislogtam szemérmesen.

-Hát... Ha bejön bejön, nem érdekel semmi más... Csak  te...-

Súgta a fülembe.

-Itt maradt egy kis vér...-

Megnyalta az arcomat és a nyakamat. Nagyon jó érzés volt...

-É...és most mit akarsz csinálni?-

Gyanakodtam.

-Hát hogy mondjam finoman szólva... Szétbaszlak...-

Ezek aztán a finom szavak mondhatom...

-Aham... Értem... Csak óvatosan mert nagyot harapok!-

Kacsintottam rá, ő pedig újra a számra tapadt.

-Szeretleeek...-

Súgtam a fülébe.

-De én jobban... Vámpír hercegnőm...-

Felelte...

VÉGE💗