Csábításból jeles (BEFEJEZETT)

14. Ébredés...

Kb. Fél óra múlva egy táskával jött vissza. Anya közben lement vacsorát csinálni, amukám is haza jött, és csak annyit mondtam neki is amennyit anyának.

Felnyitottam a táskát, és vagy 50 zacskó vér volt benne...

-Öcsém, te kiraboltad az egész kórházat? Úgy gondoltam hozz egyet vagy kettőt, nem 5 tucatot!-

Nevettem el magamat. Kivettem egyet, és elfogott az undor...

-Fúj... és ő ezt szereti... nem hiszem el hogy ez folyik bennem is... blehh...-

Folytattam a nyavajgást. Aztán amikor végre elfogadtam hogy ez van, megnyitottam a kis csap szerű tömlő izét, és belefolyattam egy kicsit a szájába.

Szerintem hatásos volt, mert lenyelte, és kicsit lazábban is feküdt. Mintha meg nyugodott volna.

Körül belül fél órát ültem mellette és csak néztem. Aztán elkezdte kinyitni a szemét. De nem szólt egy szót sem, csak vissza csukta.

Szegény... biztosan nagyon fáj neki, de fel kell kelnie... ennie kell... felé hajoltam hogy felkeltsem.

-Roxy... kelj fel...-

Suttogtam. Megsimogattam a fejét meg az arcát, és felébredt. Végre. Nagyon halkan beszélt, szinte alig hallhatóan.

-Én... élek?... Armin... te mit... keresel itt?... és... hol... vagyok?...-

Kérdezgette nagyon erőtlenül. Elmosolyodtam, még tán a könnyem is kicsordult.

-Végre felkeltél! Már nagyon aggódtam érted! Igen, élsz. És, nálam vagy. Itt lakok. Csak nem bírtam ott maradni a suliban. Nem bírtam nézni ahogy szenvedsz. De inkább igyál, mert meg kell erősödnöd!-

Mondtam, és a kezébe nyomtam egy pohár vizet. Kiváncsi voltam arra hogy vajon még mindíg vámpír e.

-Azt!-

Mutatott a táska felé. Szóval az...

-Még mindíg vámpír vagy?-

Kérdeztem.

-Igen, nyilván...-

Bökte ki. Oda adtam neki a felbontott vért, amit az utolsó csppig kiivott.

-Na ez jól esett... kaphatok még?...-

Nézett boci szemekkel.