Csábításból jeles (BEFEJEZETT)

8. Castiel...

Elmentem egy fához, ami elég nagy volt ahhoz hogy eltakarjon. Ez csak azért kellett mert bőgni akartam egy jót, és nem akartam hogy ezt meglássák mások.

-A kurva életbe... elegem van ebből a baromból...-

Bőgtem ki halkan. Ekkor meghallottam Armin hangját, és hirtelen elhallgattam. A szívem a torkomban dobogott, amint közelebb jött.

-Roxy... hol vagy?... gyere vissza! Bocs hogy beszóltam...-

Na várjunk... jól hallom hogy azt hiszi ő a hibás? Elő kaptam a telefonomat és ráírtam.

Ne keress, mert nem akarok senkivel sem találkozni!!!

Írtam be szép lassan. Pár másodperc múlva látta is az üzenetemet, és már nem hallottam hogy kiabál. Szerintem vissza ment a suliba.

-Komolyan? Már az első napodon bőgsz egy fiú miatt?-

Hallottam az ismerős hangot magam mellől. Castiel volt az.

-C...Castiel... te mit keresel itt???-

Akadtam ki, mire hátrálni kezdtem volna ha nem állt volna utamban a fa, mivel Castiel felállított és magához rántott.

-Mindjárt megtudod mit keresek itt... viszont fájni fog... de nagyon!-

Suttogta a fülembe, miközben benyúlt a pólóm alá, és a melltartóm csattját birizgálta.

-Ca...Castiel... mi...mit csinálsz?...-

Dadogtam a kezét lerántva magamról, de ő durván vissza rántotta a az én kezemre, és össze szorította a csuklómat.

A következő pillanatban... letépte a pólómat...

Már éppen feladni készültem, amikor megláttam az ablak mellett ülő Armint. (Az osztályban) A szabadon lévő kezemmel kapálózni kezdtem, hogy észre vegyen. Így is lett, és ahogy meglátott kitárta az ablakot, kimászott, és amint ide ért, ököllel belevert Castiel arcába.

-Jól vagy???-

Kérdezte aggódó tekintettel, amikor... éppen nem az arcomat nézte, hanem lefelé fókuszált...

-Igen... jól vagyok... de... a pólóm...-

Dadogtam, mire ő levette az övét és ide dobta nekem.

-Vedd fel... mielött még Castiel helyett is rád másznák...-

Dünnyögte, majd megfordult.

-Hogy mi? Rám másznál? Már miért tennél ilyet?-

Nevettem el magamat, miközben felhúztam a fekete fehér pólót, ami mondhatom gigantikus volt rám.

-Hát... csak mert... mindegy hagyjuk... csak öltözz!-

Dadogta el magát most ő, mire én kész lettem. A következő pillanatban azt éreztem, hogy Armin hátulról megölel.

-Mi a...?!-

Ilyedtem meg.

-Kéne nekem is egy póló... mindjárt átveszem a tesi cuccomra, csak menjünk... így nem olyan feltünő...-

Suttogta, miközben a fejét a vállamra tette. Így is a szemébe tudtam nézni... olyan cukiii...

-Oké, úgy is tesi jön. Gyere!-

Mondtam neki mosolyogva, majd elindultam. Amikor beértünk a terembe, leült a székére, és gyorsan felhúzta a pólóját...