Csábításból jeles (BEFEJEZETT)

6. Ellenségek is kellenek...

-Köszönjük! Viszlát!-

Intettünk a boltosnak, egy igazolványkép, és egy kis tízórai társaságában, amit vettünk. Rápillantottam a telefonomra, ami már 9:45-öt mutatott. Már csak negyed óránk van vissza érni...

-Armin! Siess, elkésünk az óráro...-

Nem hagyta hogy végig mondjam, elkapta a karomat amikor futni kezdtem, és vissza húzott.

-Nem kell sietni, bőven oda érünk.-

Mondta telljesen nyugodtan. Hihetetlen, még ilyenkor is nyugodt tud lenni...

-O...oké... amúgy van messengered?-

Kérdeztem a témát gyorsan elterelve. Bólintott, majd elővette a mobilját.

-Sa...ka...ma...ki...Roxy! Megvagy! Így könnyebben tudunk majd írni órán!-

Mutatta felém a készülékét, amin a profilja volt látható.

Wooow... még itt is cuki...

Újra elő vettem az enyémet, és láttam hogy új kérést kaptam, Armin Rougetól. El is fogadtam a kérést. Az út a suliig, innentől kezdve csendben telt. Ahogy oda értünk, be is mentünk az osztályba. Éppen akkor csöngettek be amikor beléptünk.

Körbe pillantottunk, és elöttünk állt egy szőke lát, meg két másik, akik nem voltak túl vidámak. Csak a szőke szólalt meg, egy kárörvendő mosollyal az arcán.

-Nocsak, a kocka, meg az új barátnője... mekkora mázlid van Rouge, hogy van ember a földön aki a kockákra bukik!-

Röhögött az arcunkba, amitől legszívesebben fejbe lőttem volna.

-Hagyd őt békén te szőke liba!-

Vágott vissza Armin elém állva. Egyszerűen nézni sem bírtam... szegény Armint nagyon megsajnáltam, és az öklöm is össze szorult. Legszívesebben pofán basztam volna azt a csajt... de ekkor Nataniel szólalt meg mögöttem.

-Amber... már megint mit csinálsz?! Miért kell mindenkivel kötekedned?!-

Kérdezte Ambert Nataniel fenyegető pillantással.

-Dehát bátyus... én nem is csináltam semmit... az a kis liba megfenyegetett!!!-

Mutatott rám az a szemétláda. Na várjunk... bátyus???!!! Nathaniel a bátyja???

-Igaz ez Roxy?-

Kérdezte tőlem szomorú tekintettel.

-Ő nem csinált semmit! Az húgod szólt be nekünk! Roxy csak bejött velem a terembe!-

Mondta Armin Natanielnek, mielőtt még szóhoz juthattam volna.

-Ugye nem hiszel az új csajnak bátyus?! Ez nem fair! Én vagyok a húgod, nekem kell hinned!-

Nyavajgott tovább ez a boszorka. Nataniel a homlokát dörzsölte, és közben morgott.

-Amber... hányszor fogsz még hazudni nekem... mi lenne ha abba hagynád az idegesítésemet, és nem mások életével foglalkoznál hanem a sajátoddal?! Roxy, ha meg tényleg úgy volt ahogy Amber mondta... akkor nagyot csalódtam benned...-

Fejezte be mondandóját, majd becsapta az ajtót. Amber engem méregetett, majd egy pár perces farkasszem után megszólalt.

-Szóval ezért vagy ezzel a kockával... te szerelmes vagy belé!-

Állapította meg. Hogy a francba találta ki?!

-Mi?! Én?! D...De...dehogy... mit ittál? Hehe... dehogy...-

Már rendesen izzadtam az idegességtől... basszus le fogok bukni...

-Akkor miért izzadtál le? Nevettséges...-

Mondta, majd kishíján felborítva engem kimentek a teremből.

A tanár 5 perc múlva betolta a képét a terembe. Mindenki leült. Armin a meg beszélésünk szerint mellém ült, de rám se hederítve elővette a telefonját...