Csábításból jeles (BEFEJEZETT)

5. Halálian helyes...

Mrs. Shelmansky a tanári előtt ácsorgott, és ahogy kiszúrt minket ide is szaladt hozzánk.

-Jónapot! Megtalálták Totót? Ez a rossz kis kutyus mindíg elszökik...-

Mondta, én pedig oda adtam neki a kutyust.

-Látom jól kijött a fiúkkal...-

Mondta sandán a két jómadárra nézve. Szerintem nem nagyon örült neki hogy pont velük lettem jóban...

-Ms. Shelmansky... el mehetnék az igazolványképért a következő órában? Gyors leszek csak még most el kéne intéznem!-

Kértem az igazgatónőt, aki rábólintott.

-Persze, menjen csak. Mr.Rouge, elkísérné őt, hogy nehogy eltévedjen?-

Fordult Arminhoz, aki bele egyezett.

-Persze, jó buli lesz!-

Mondta nekem Armin, majd újra átkarolt, és rám kacsintott. Basszus, ez a gyerek mindig kihozza belőlem hogy paprika vörös legyek...

Elindultunk Arminnal, és útközben mutatta hogy milyen helyek vannak, pl. a pláza hol van, meg ilyesmi. Aztán egyszer csak arra eszméltem hogy megfogja a kezemet... WTF?!?!?! Lenéztem a kezünkre, az ujjainkat össze kulcsolta, majd vissza fel néztem. Jóval magasabb volt nálam. Belenéztem kék szemeibe, ahol az én arcom tükröződött vissza.

-Ahhm... és mennyire van messze még ez a bazár?-

Kérdeztem siettető hangon, miközben a magam módján, a kezét megszorítva jeleztem hogy észre vettem hogy megfogta az enyémet. Szuper... már az első napomon bele szerettem egy kibaszott helyes fiúba...

-Ahhm... már nincs messze, csak egy utca még... de... ugye nem zavar?-

Kérdezte aggódó tekintettel.

-Mi nem zavar?-

Kérdeztem vissza meglepetten. Ránézett a kezemre, és elpirult. Mint én.

-Jaa... hogy a kezed... nem, nem zavar...-

Dadogtam nevetve kínomban. Olyan bamba vagyok néha... kicsi mosolyt intett felém, majd megszólalt.

-Hm. Akkor jó. És... amúgy mit gondolsz Castielről?-

Kérdezte ideges tekintettel.

-Egy nagy fasz. Ez a véleményem róla. Bunkó, és egy barom.-

Válaszoltam, miközben észre sem vettem hogy nagyon megszorítottam szegény kezét.

-Roxy...ez fáj...-

Tapintotta meg másik kezével a görcsösen szorító öklömet.

-Grr.... Mi? Jah, bocsi! Tényleg, ha engem valaki kihoz a sodromból akkor ölni tudnák... Grr...-

Morogtam dühösen, mire láttam hogy kicsit megrémül.

-Azért engem nem ölsz meg ugye???-

Kérdezte kínjában nevetve. Hogy lehetek ilyen barooom?!

-Dehogy is! Ne érts féllre, téged nem foglak bántani. De őt legszivesebben... phujj... de megutáltam...-

Dühöngtem tovább.

-Értelek, de nem kell ennyire dühösnek lenned! Nem ér ennyit Castiel baromsága! Csak... szard le...-

Mondta megnyugtató hangon, miközben elém állt, és megfogta az arcomat. Ettől megint pirultam, mint valami automatikus puderező gép.

-Kö...köszi...-

Dadogtam mosolyogva. Igazából most nagyon félek... de őszintén az a jó, hogy tudom miért... mert ilyen kedves fiúval, vagy inkább ilyennel, aki ennyire megért engem, soha nem találkoztam. Itt tudtam meg hogy belé szerettem.

Nemsokára oda értünk a bazárhoz, és ahogy beértünk, Armin szemérem nélkül tovább fogva a kezemet, oda ment az eladóhoz, és beszélni kezdett vele.

-Jóreggelt, segítene? A... barátomnak... kéne egy igazolványkép... meg tudná neki csinálni?-

Kérte kedvesen a bácsit. Kicsit rémisztő volt ahogyan az öreg rám mosolygott, de bele egyezett. Beálltam egy fülkébe, és amikor a bácsi vigyorogni kezdett, mosolyogtam, és kész is voltunk...