Az utóbbi időben sokat irogattam Geralddal, sőt még voltam is nála. És kezdem azt érezni, hogy ő az egyetlen, aki teljesen megért. Neki bármit elmondhatok és nem fog elitélni, meg kinevetni, meg se semmi. Nem fog mindenért engem hibáztatni. Úgy érzem benne megbízhatok. Talán egy picikét beleszerettem. De úgyse lesz belőle semmi. Ő úgysem szeret. (mármint olyan értelemben) De mindegy. Már megszoktam :)
-Van kedved filmet nézni?-kérdi Gerald.
-Aham.
-Na és milyet nézzünk?
-Valami vígjátékot. Mondjuk Nagyfater elszabadul?
-Okés.-mondta, majd betette és elkezdtük nézni a filmet.
Mármint a filmet tette be...
A film alatt sokszor nézett rám és mintha elgondolkozott volna valamin. Na de min?
*Gerald szemszög*
Az első pillanattól kezdve nagyon szimpatikus volt számomra Alexis. Majd egyre többet irogattunk és találkoztunk, ezért beleszerettem.
Azért a film alatt sokszor ránéztem és elgondolkodtam, hogy meg-e csókoljam.
De mivan, ha ő nem szeret? Meg hát öreg vagyok hozzá, hisz max. 19 lehet, ha még suliba jár.
-Próba szerencse.-mondom halkan magam elé, mikor vége a filmnek.
-Mi?-kérdi Alexis, mert még így is meghallotta.
Nem tétovázok tovább, ezért felé fordulok és lassan az ajkaihoz közeledek és megcsókolom.
