Az anyummal ma este színházba mentünk. Már csak azért is elmentem, hogy ne otthon üljek és sírjak. Leültünk a helyünkre. Nem sokkal később megpillantottam Geraldot. A szívem egyre gyorsabban kezdett el verni. Az anyum pedig pont akkor állt fel és ment el innivalóért. Gerald pedig megindult felém. Én mellém ült le.
-Szia.-köszönt nekem.
-Szia.-köszönök neki halkan.
-Beszélnünk kéne.
-Miről?-kérdem.
-Rólunk. Sokat gondolkoztam.-teszi a kezét a combomra.
-Vettem észre.
-Most haragszol rám?-kérdi.
-Nem haragszok, csak... rosszul esett amit csináltál. De megértelek.
Közben visszajött az anyum. Gerald egyszercsak megbökte a combomat. Kérdő tekintettel néztem rá. A telefonjára mutatott, jelezve, hogy nézzem meg. Felnyitottam a telefonom. Láttam, hogy jött 1 üzenetem. Geraldtól.
Gerald: Majd gyere az emeletre. A WC-k elé.
Felnéztem rá és bólintottam.
A színdarab alatt sokszor éreztem, hogy Gerald felém néz. Amikor vége lett, rögtön az emeletre mentem. Ott várt Gerald. Megfogta a kezem és behúzott az ajtón. Bementünk az egyik WC fülkébe.
-Gondolkoztam, és nem tudnék nélküled élni.
-Tényleg?-kérdem.
-Igen.-csókol meg. Egyre szenvedélyesebben csókol, az ajkaim szétnyílnak és a nyelve utat tör a számban.
-Nincs kedved átjönni és mindent átbeszélni?-kérdi.
Lehet naív vagyok, meg minden, de nem tudok nélküle élni. Újra boldognak érzem magam. Amikor megláttam már boldog voltam, de egyszerre éreztem azt, hogy elsírom magam. Hihetetlen, hogy miket vált ki belőlem Gerald.
-De, csak szólok anyumnak, hogy beugrok "Kendallhez".
-Okés. Akkor a parkolóban megvárlak. Csak előrébb megyek, hogy ne legyen feltűnő.
Ő előre ment, majd pár perc után én is lementem.
-Beugrok Kendallhez.-mondom anyumnak.
-Ilyenkor? Elkísérlek.
-Nem kell.-mondom.
-De már sötét van.
-5 percre van csak. Írok ha odaértem.
Utálom ezt az agyonféltést.
Előrement. Mikor láttam, hogy eltűnik a látókörömből a parkolóba mentem. Ott várt Gerald. Beszálltunka kocsiba és elindultunk. Az úton csendben voltunk. De nem volt az kínos csend. Mindkettőnk elmerült a saját gondolataiban. Majd mikor megérkeztünk, kiszálltunk a kocsiból, bementünk a házba, levettük a cipőnket és a hálószoba felé vettük az irányt. Leültünk az ágyra.
