És lenyeltem. Majd felálltam.
-Na mehetünk zuhanyozni?-kérdem.
-Pe...persze.-mondja még mindig lihegve.
Leveszem a felsőmet is és beülök a kádba, pár másodperc később Gerald beül mögém. Testem mellkasára döntöm.
-Amúgy-puszilja meg a nyakam- arra gondoltam, hogyha bárhova kicsit messzebrere mennék valami megnyitó vagy valami miatt, akkor jöhetnél te is.
-Tényleg?-kérdem.
-Legalább több időt tudnánk együtt tölteni.
-De cuki vagy.-fordulok meg és megcsókolom.
2 nappal később a suliban, miután leültem a helyemre, Kendall mellé, az említett lány rögtön felém fordult és furcsán kezdett el "méregetni".
-Mi az?-kérdem.
-Hol voltál hétvégén?
-Miért kérded?
-Anyud átjött hozzám, hogy valamit otthon hagytál, de szerencsére kapcsoltam és nem buktattalak le. Szóval hol voltál?
-Lényegtelen.-dünnyögöm.
-Nem lényegtelen, mond csak.
-Úgysem hinnéd el.
-Mit?
-Azt, hogy Geraddal voltam.
-Egész hétvégén?-kérdi.
-Igen. De nem nála voltunk. Hanem meghívták valahova, mert polgármester és vitt magával engem is. De mivel 6 órás volt az út, ott aludtunk.
-Mi? Miért vitt magával? Na ezt tényleg nem hiszem el, tuti kamu.
Jó végülis azt sem tudja, hogy együtt vagyunk. De azt meg duplán nem akarná elhinni.
-Mert együtt vagyunk.
Elkezd nevetni. Kedves...
-Szerintem az álmodat összekeverted a valósággal.-nevet még mindig.
Kezdek egyre idegesebb lenni. Előveszem a telefonom. Belemegyek a galériámba. Keresek egy közös képet Geralddal. Megnyitom.
-Nesze, nézd meg. Akkor ez mi?-mutatom neki telefonomat.
-Mi a...-áll el a szava. Egy olyan szelfit mutattam neki, amin Gerald megpuszil.
-Bocsi, hogy nem hittem el...de tényleg hihetetlen.-mondja.
-Persze a kép nélkül nem hinnéd el... Hihetetlen, hogy pasim van?-forgatom meg szemeim.
-Nem. Csak az, hogy pont Gerald. Tudod, hogy nem úgy értettem, bocsiii.
