Ismerős az a pillanat, mikor tanultok, de mégis rossz lesz? Na hát ez törtémt ma velem. Amikor kiosztottá a dolgozatokat megláttam, hogy 3-as. De úgy, hogy 20/29 lett. És arra simán adhatott volna 4-est. Amúgy ez az egész nem is érdekelne, ha nem heti 1x lenne ez a tantárgy. Na meg nem lenne mellette 1-esem meg 5-söm.
Mindig ha hazaérek felhívom az anyum és elmomdom milyen jegyet kaptam. És ha rossz jegy, akkor (nem mindig) fél órán át üzeneteket küld és folyton kérdezget.
Mikor hazajött nem volt tűl boldog. Megöleltem majd visszamentem a szobámba. De konkrétan a szobámban ülve a tabletomért sem mertem nyúlni. Csak ültem. Aztán amikor kihívott "beszélni" akkor vagy engem csesztetett, hogy jobban is megírhattam volna, ismételhettem volna, vagy a tanárt szidta.
De néha elegem van, mikor mindenért engem hibáztat.
-Ha mindenért ideges leszel, akkor ne csodálkozz, ha majd minél hamarabb elakarok költözni.-mondom halkan.
Most nem azért a jegy miatt akadtam ki, konkrétan lese b*szom, hanem mindenért.
Elkezdtem a cipőmet felvenni.
-Most meg hová mész?-kérdi.
-Valahova.
Kiléptem az ajtón és sietősre vettem a lépteimet. Az erdő felé indultam. Igazából mindegy volt hova megyek, csak kellett egy kis nyugalom.
Ahogy egyre beljebb galadtam azt hallottam, hogy valaki a nevemet kiabálja. Hátrafordultam. Gerald volt az.
-Te mit keresel itt? Este 7 óra van.
-Jó, de május van és világos.
-De egyedül sétálsz az erdőben, bárki elrabolhat.-emeli fel hangját.
Összerezzenek.
-Bocsi, csak nagyon féltelek.-ölel meg.
Szorosan hozzábújok. Annyira hiányzott már.
-Történt valami?-kérdi aggódó tekintettel.
-Csak a szokásos, de nem akarlak ezzel untatni.
-Nem untatsz. Elmegyünk hozzám és elmondod.
Mikor átmentünk hozzá mindent elmeséltem. Kb. a fél életemet. Pl. azt is, hogy az anyum mindig mindent túlaggódott, mert késői gyerek vagyok. De ettől függetlenül hamar kiborul és kiabál akár a nagy "semmiért" is.
-Szerintem semmi sem rosszindulatból tesz. Nagyon szeret téged, csak néha túlreagálja a dolgokat.
-Lehet...azért köszi, hogy meghallgattál.
-Na de írj anyudnak, mert most tuti aggódik. Sőt én is aggódnák.
Előveszem a telefonomat. 10 nem fogadott hívás, 10 új üzenet anyától és 5 új üzenet Kendalltól.
Megnyitom őket.
Anya: Alexis gyere haza...
Ez az üzenet 4x
Anya: Légyszi
Anya: Legalább Kendall-nél vagy?
Anya: Légyszi.
Anya: Nagyon aggódok.
Anya: Alexis!
Majd megnéztem Kendall üzeneteit.
Kendall: Mi történt?
Kendall: Az anyud felhívott engem.
Kendall: Én is nagyon aggódok.
Kendall: Azt mondtam nálam vagy.
Kendall: Ha ezt látod írj vissza.
Visszaírtam neki, hogy Geraldnál vagyok.
Gerald pedig szorosan magához ölelt.
-Nagyon szeretlek.-mondja.
