Az elmúlt napokban sokat sírtam. 5 nap telt el, azóta nem beszéltünk. Nem tudom mi van most. Ez azt jelenti, hogy vége? Csak nem akar velem beszélni se? Ahj, tényleg nem tudom :( De annyira hiányzik. Nekem ő a legfontosabb. Végre éreztem, hogy valaki szeret. Van aki törődik velem és fontos vagyok valakinek. De most úgy érzem egyedül vagyok... Jó, ott vannak a szüleim meg a barátaim. De a szüleimnek nem szeretek az érzéseimről beszélni, meg sosem szoktam egy titkomat sem elmondani. Még anyumnak se, mert az rögtön elmond mindent az apumnak. Az apum meg... sok dolgon kiakad.
-Minden rendben?-kérdi Kendall a suliban.
-Persze, miért ne lenne?-mondom lehangoltan.
-Olyan szomorúnak tűnsz. Mi a baj? Gerald?
A neve hallatára lefolyik egy könnycsepp az arcomon.
-Jajj, mi történt?
Elmeséltem neki mindent.-Ha tényleg szeret, nem fog emiatt elhagyni.
-Akkor nem szeret?-kérdem.
-De hát nem is hagyott el. És szerintem nem is fog. De ha igen, megölöm.-mondja.
-De elfog-kezdek el sírni- és attól még, hogy ő összetöri a szívem, nem lennék képes bántani őt.
-Túlságosan szereted...de nyugi, minden rendben lesz.-ölel meg.
-Annyira hiányzik az ölelése.-motyogom magam elé.
Amikor hazaértem leültem az ágyamra és betakartam magam. Fogtam a telefonom és elkezdtem depis zenéket hallgatni. Közben laptopoztam. Rámentem az instagramra és elkezdtem Gerald képeit nézegetni. Csak ezután elkezdtem sírni. És nem bírtam abbahagyni. Fél órát tuti csak sírással töltöttem. Ezután erőt véve magamon kikeltem az ágyamból és átmentem a fürdőszobába. Ahogy belenéztem a tükörbe, elszörnyülködtem magamtól. Lefolyt szempillaspirál, kisírt szemek, kócos haj. Ezeket láttam a tükörben. Kinyitottam a szekrényt. A polcon megpillantottam a pengémet. Egy ideig csak néztem. Majd levettem a polcról. Egy ideig gondolkodtam, hogy megtegyem-e. De végül fogtam a pengét és végighúztam a karomon. Majd mégegyszer. És mégegyszer. Könnyeim megállíthatatlanul folytak. Nem a vágás fájt, hanem a szívem.
Miután befejeztem megmostam a pengét és visszatettem a helyére. A kezemet meg bekötöttem, és visszamentem a szobámba. Felvettem egy szvettert. Bár igen kinézett, hogy szeptember közepén rövidgatya és ujjatlan mellé felvettem egy szvettert. Na mindegy. Este pedig konkrétan álomba sírtam magam.:(