A Dallas Hargreaves sztori - A lány a kamerával [Befejezett]

3. rész - A húgom akit megöltem

-Nos? – kérdezte

-Nos mi?

-Nem mondasz semmit?

-Nem még nem, viszont lenne 170 kérdésem.

Vissza fordultam felé és ő kíváncsian nézett rám, láttam, hogy egy apró mosoly bujkál a szája szélén.

-170 kérdés? 

-Legalább, lehetséges, hogy kissé személyesek lennének, szóval nem is biztos, hogy válaszolnál rájuk.

-Majd meglátom, tedd fel az első kérdést.

Mielőtt bármit kérdeztem volna, Jessica jelent meg mellettük. Megérintette Victor vállát és finoman megsimogatta, kissé előrébb hajolt, így a mellei pont Victor arca elé kerültek.

-Hahó, add már oda nekünk is azt a filmet vagy mit amiről a srácok beszélnek. – szólt bájosan

-Nem lehet, lemerült a tabletem. – hazudtam szemrebbenés nélkül

-Ó, igazán kár, akkor mindegy.

Miután távozott megnéztem a kis gépet, még véletlenül sem volt lemerülve, de akkor sem akartam Jessica kezébe adni. Victor jól látta, hogy hazudtam neki.

-Miért mondtad ezt neki?

-Ez a videó privát anyag, a legelső filmem és csak neked akartam megmutatni.

-Mondhattad volna előbb is, akkor nem hívtam volna őket ide.

-Most már mindegy.

-Ne haragudj.

-Nem haragszom, cserébe viszont ígérd meg, hogy majd egyszer őszintén válaszolsz nekem néhány kérdésre.

-A képeimmel kapcsolatban?

-Igen.

-Rendben van. Megegyeztünk.

Később nagyon mérges lettem, mivel közös kaptam szállást Sandraval és Jessicaval, az ágyak külön szobában voltak, mégis kényelmetlenül éreztem magamat miattuk. A hálószobámban maradtam és a videóanyagon dolgoztam egészen estig. Nem volt semmi étvágyam, így inkább lefeküdtem aludni. Hajnali kettő körül ébredtem fel egy újabb rémálomra. Olyan intenzív volt, hogy nem mertem visszaaludni, nehogy újra vissza térjen az a borzalmas kép az apámról és arról a napról. Korábban, még azelőtt mielőtt minden megváltozott volna sokszor mentem ki az éjszaka közepén a városba ha nem tudtam aludni. Santa Barbaraban mindig jó kis éjszakai élet volt, mindig volt valaki ismerős is aki éppen szörfözött vagy gördeszkázott. Hirtelen honvágy érzése töltött el, azt találtam ki, hogy fogom a longboardomat és kimegyek ebbe a városba és megnézem milyen éjszaka az élet. Odakint nagyon hideg volt, nem volt nálam pulóver, úgyhogy  fázni kezdtem, gyorsan haladtam a deszkámmal, így végül elmúlt az érzés. Két utcányit is haladtam, majd balra fordultam. Ott volt egy tér, padokkal és fákkal körülvéve. Nem volt ott senki, autók is alig - alig közlekedtek. Körbenéztem és láttam, hogy minden zárva volt, az étterem, a fagyizó, a könyvesbolt és a játékbolt is. Santa Barbaraban van olyan könyvesbolt ami éjszaka is nyitva volt, nem mintha valaha is jártam volna ott abban az időpontban. Meglöktem magam és körbe gurultam, megtettem még egy kört, de kezdtem hülyén érezni magamat, néhány taxin kívül nem láttam semmi életet, így a tervezettnél hamarabb mentem vissza a szállodába. Még mindig féltem attól, ha elaludnék  akkor újra rémálmaim lennének. Azon az emeleten ahol a közös szobám volt a lányokkal volt egy nagy ablak ami a városra nézett, még sötét volt és abból a magasságból csak a fényeket láttam. Leültem az egyik fotelbe ami ott volt elhelyezve és igyekeztem nem elaludni, ami nem volt könnyű, mert a bőrfotel nagyon puha és kényelmes volt, ha nem fáztam volna talán el is aludtam volna. Alig negyed óra telt el amikor valaki feljött a lifttel, nem fordultam oda, hogy megnézem ki az, de hallottam ahogyan felém indult el, pedig reméltem, hogy nem lát meg, ha mégis akkor pedig békén hagy. Amikor Victor megállt mellettem és érdeklődve nézett le rám, mégis örültem annak, hogy idejött hozzám. Egy fekete kapucnis pulóver volt rajta, fekete nadrággal aminek az oldalán egy vastag ezüstlánc lógott, a bakancs amit viselt szintén fekete volt. Amióta itt voltam feltűnt, hogy itt majdnem mindenki ilyenben járt, gyanítottam, hogy köze van a nyirkos és hideg időjáráshoz a dolognak. Magam nem tudtam elképzelni egy ilyenben, hozzá voltam szokva az egyszerű sneakerhez vagy szandálokhoz.