A Dallas Hargreaves sztori - A lány a kamerával [Befejezett]

7. rész - Manhattan és a sznob nagyanyám

Hamar megtudtam, hogy a szabadnapon szinte mindenki városnézést tervezett, Victor is kirándulni akart, Damien pedig közölte velem, hogy ott akarja elkészíteni a riportját ami majd a filmben lesz. Ezt hallva Chris és Owen is így akarta. Örültem a hírnek, mert így valóban dolgom lesz és nem fogok ráérni. A csapat szétszéledt, Victor és én is a lefoglalt szobába mentünk. Nyitottam a bőröndömet, hogy elővegyem a kamerát. Át kellett másolnom a memóriakártyán lévő felvételt a gépemre, ha másnap a városban kell fimeznem egész nap, mert tudtam, hogy tele van a kártya. Victor az ablakon át nézte a várost, majd lefeküdt az ágyra és onnan nézett engem.

-Nem akarsz idebújni mellém? – kérdezte

-Dolgom van.

-Abbahagytuk valamit emlékszel?

-Tényleg dolgozom kell.

Megszólalt a mobiltelefonom, kivettem a táskámból és felvettem.

-Szia anya.

-Szervusz Dallas, New Yorkban vagy már?

-Igen, nemrég érkeztünk.

-Fél óra múlva érted küldök egy autót, küldtem egy ruhát is, abban gyere.

-Igen, úgy lesz.

-Akkor nemsokára találkozunk drága. Puszi

Meg sem várta, hogy elköszönjek, letette. Amikor anya itthon volt mindig előjött a sznob énje. Szerettem a divatos ruhákat, de ritkán hordtam őket a hétköznapi életben. Ez alól kivétel volt Manhattan, anyámnak köszönhetően voltak ruháim Diortól és a Pradatól is. Victor kíváncsian nézett rám, tudtam ha odamegyek megcsókolni, nem fog elengedni, de mégis elindultam felé, amikor kopogtak az ajtón. Kinyitottam és átvettem a ruhámat amit anyám előzőleg küldtetett nekem, majd Victor szeme láttára kicsomagoltam a dobozt. Egy fekete Dior ruha volt benne halvány púder rózsaszín díszítéssel, volt hozzá cipő és egy gyöngysor is. Hozzávaló táska is volt a csomagban, amit ki kellett csomagolnom a gyári csomagolásból, teljesen új volt minden. Sejtettem, hogy egyenesen az üzletből érkezett. Amikor Hailey és én kisebbek voltunk akkor gyakran vitt minket magával vásárolni, Hailey imádta az egészet én pedig csak eltűrtem a dolgot.

-Mit kaptál? – kíváncsiskodott Victor

-Egy ruhát, cipőt, ékszert és táskát.

-Kitől kapsz te ilyeneket?

-Az anyámtól. Találkozóm van vele fél óra múlva.

-Anyukád a városban van?

-És az apám is, anyám itt nőtt fel, itt él a nagymamám is. Akarod, hogy magammal vigyelek?

-A szüleidhez? Nem, inkább kihagyom.

Kibújtam a farmerből és a blúzból és kivettem a ruhát, rápillantottam Victorra aki épp a szemeivel falt fel. Hirtelen felugrott és magához ölelt.

-Csábító vagy.

-Szívesen maradnék, de 20 perc múlva mennem kell, a nagymamám nem tűri a pontatlanságot.

-Rendben, de ma este mindent be kell pótolnunk.

-Megbeszéltük.

Kibújtam az ölelésből és belebújtam a ruhába, előkaptam a táskámból a makeup készletem és a fürdőszobába siettem.  A hajammal többet bajlódtam, mint a sminkkel, nagyon utáltam már, hogy sehogyan sem áll, nem voltam vele elégedett. Eltettem a mobilomat és a szájfényt az új táskámba, majd csókkal búcsúztam el Victortól és elindultam. A szálloda előterében Jessica és Dave várakozott. Jessica nem tudta leplezi a döbbenetet amit a látványom okozott. Egy szép ruha elég volt ahhoz, hogy látszólag feljebb lépjek a társadalmi ranglétra fokán. A bájos külső amit az anyám a nagymamám kedvéért erőltetett rám újból előhozta belőle a rosszindulatot.