A Dallas Hargreaves sztori - A lány a kamerával [Befejezett]

14. rész - Vendégek Santa Barbaraban

Victor, a férfi akit szerettem, ott állt tőlem néhány méterre és éppen végignézte ahogyan James Rottinger megcsókolt az imént. Számomra hosszú percek teltek el, amíg néztem őt, ő hirtelen megfordult és elindult. Felálltam, de a három és fél sör hatására hirtelen megszédültem és majdnem visszaestem a talajra. Ingatagon indultam Victor után, de nagyon gyorsan haladt. Már bántam a sok sört, ha józan lettem volna már rég utol értem volna. Majdnem ráléptem egy lány kezére aki a homokban ülve támaszkodott, Victor elhaladt a nagy tűz maradványa mellett, majd sietve elindult a móló felé. A hamu még mindig hőséget árasztott magából, elmentem mellette, siettem amennyire tudtam, de Victor nagyon gyorsan haladt. A mólónál felment a lépcsőn, ahol rengeteg ember volt, sétáltak, fotózták a parton lévő tábortüzeket, vásároltak kezén fogva sétáltak a szerelmes párok. Mire feljutottam a mólóra Victor teljesen eltűnt a szemem elől, arra gondoltam, hogy a parkoló felé kellene mennem, mert talán odament, a tömegben lassan haladtam. A parkoló autók között kevesebb volt a mozgás, de nem láttam sehol őt, oda - vissza szaladgáltam, majd újból visszamentem a tömegbe, hogy ott keressem. Nem találtam ott sem így elmentem a játékok felé, megkerültem a dodzsemet, majd körbe néztem az óriás kerék mellett, az egyik büfé előtt Cassidyt láttam, ő is keresett valakit. Meglátott és gyorsan felém indult, megfogta a kezeimet, megszorította.

-Dallas, ő volt az? Victor?

-Igen, de nem találom őt, elment, látta ahogyan Rottinger megcsókolt!

-Amikor megcsókolt már ott állt mögötted, de csak nézett téged, én nem is voltam benne biztos, hogy ő az.

-Tényleg? Meddig állt ott? És miért nem jött oda hozzám?

-Nem tudom, de Dallas...Rottinger is látta őt, szerintem azért is csókolt meg.

-De miért? Nem értem, miért tette!

-Nem tudom...sajnálom, segítek keresni őt.

-Arra nincsen - mutattam arra amerről jöttem - a parkolónál sem láttam.

-Hívni próbáltad már?

-Nem, de hülye vagyok.

Elővettem a zsebemből a mobilomat, megkerestem a nevét és gondolkodás nélkül hívtam is. A fülemhez tartottam és hallottam amit elhangzik a „most nem kapcsolható „ szöveg. Megpróbáltam újból, de nem jártam sikerrel. Nem emlékeztem rá, hogy mennyi ideig kerestük őt Cassidyvel, végig a kezébe kapaszkodtam, míg nem szólt, hogy mennyire fáj már neki. Hayden, Emmett és Jennifer jött oda hozzánk, a bátyám aggódó tekintettel nézett, majd megölelt.

-Gyere hazaviszlek. - mondta

-Ó, nem, még szeretnék maradni egy kicsit.

-Már nincs itt, ha itt lenne biztos megtaláltad volna.

-Mi van ha mégis?

-Akkor itt maradok veled, sokat ittál, nem hagylak itt egyedül.

-Nem, kísérd csak haza Jennifert.

-Jobb lenne ha hallgatnál a bátyádra, igaza van, nincs itt a barátod. - szólt Hayden

-Nem akarom Emmett napját is tönkre vágni.

-Gyere vagy viszlek! - zárta le a vitát Emmett

Elindultam a parkoló felé, Cassidy átkarolt, próbálta bennem tartani a lelket.

-Nálad aludjak ma is? - kérdezte

-Nem kell, jól vagyok.

-Ha van valami hívj fel rendben?