A Dallas Hargreaves sztori - A lány a kamerával [Befejezett]

10. rész - A BMX - project

Amikor leszállt a gép, hirtelen nem is tudtam hol vagyunk, akkor kezdett el sötétedni, miközben sötétben indultunk el, még a mindig jókedvű Chris is fáradtnak tűnt. Végül rájöttem, hogy Denverben vagyunk, bár eljutottam arra a szintre, hogy már nem is érdekelt. A kisbuszban is szótlanul ültem, Victor adott egy puszit, de nem viszonoztam és el is fordultam tőle. A szobába érve még le sem tettem a holmimat máris kérdőre volt.

-Van valami bajod Dallas?

-Nekem?

-Igen, látom rajtad, hogy van valami bajod.

-És neked?

-Nekem? Nincs.

-Nekem sincs.

-Akkor ezt megbeszéltük.

Ledobta a táskáját a földre, az ágyhoz ment és elterült rajta. Nem láttam még hisztizni és ezt a viselkedést annak véltem, levettem a pulóvert ami rajtam volt és távoztam a szobából. Nem tudtam pontosan melyik szoba az amelyikben Jacob lakott, de nem kellett keresgélnem, mert szembe jött velem a folyosón.

-Hello. Lenne rám egy pár perced? Beszélni akarok veled. – szólítottam le

-Szia. Rengeteg dolgom van még az esti koncert előtt, szóval csak röviden. – felelt a mobiltelefonját nyomkodva

-Van valami baj a munkámmal?

-Ööö..,igen, lenne némi probléma veled, Victor nem mondta?

-Nem mondta.

-Többen is panaszkodtak arra, hogy nem mutatod meg a felvételeket, pedig nem ártana, végül is az ő filmjük, illetve még az, hogy nem sok mindent csinálsz. Egész nap a barátoddal vagy, alig dolgozol valamit.

-Panaszkodtak? Kik?

-A többiek, nem valami elégedettek veled.

-Szólhattak volna nekem is.

-Most szóltam! Nézd, nekem most mennem kell, tegyél ellene valamit, mutasd meg nekik a filmet.

Nem várta meg, hogy válaszoljak neki, otthagyott a folyosón, siettem vissza a szobánkba, Victor még mindig az ágyon feküdt. Összehúzta magát mint egy kisgyerek, nem mozdult meg, de tudtam, hogy nem alszik. Elé ültem és vártam, hogy rám nézzen. Néhány percig csendben volt, majd kinyitotta a szemeit, megfogta a karomat és magához húzott, megpuszilta az arcomat és megölelt.

-Már tudom... – kezdtem halkan

-Mit tudsz?

-Azt, hogy mi a baj, beszéltem Jacobbal az imént.

-Igen? És mit mondott neked?

-Szerintem azt amit neked is mondott tegnap. Hogy nem teszik a többieknek, hogy nem mutatok nekik semmit.

-Igen, nekem is ezt mondták.

-Szerinted most mit tegyek?

-Mutasd meg amit eddig felvettél, hadd válogassanak maguk is köztük.

-Azt kéne tennem? De erre még soha senki nem kért.

-Lehet eljött az ideje annak, hogy változtass ezen.

Hosszú ideig hallgattam, nem tetszett a dolog, hogy ezt kérik tőlem. Az is rosszul esett, hogy nem nekem szóltak, hanem Victornak panaszkodtak.

-Ezt szeretnéd, hogy megmutassam mindenkinek?

-Így lenne a helyes.

-Jó, ahogy akarod.

Kibújtam a karjaiból, fogtam azt a pulóvert amit nemrég vettem le magamról és elindultam.

-Most meg hová mész? – kérdezte Victor