A Dallas Hargreaves sztori - A lány a kamerával [Befejezett]

2. rész - A mogorva Victor

Az első pár nap után már nem tettek fel zavaró kérdéseket, örültem neki mert nagyon vártam már, hogy múljon el az újdonság varázsa ami engem körbevett. Nem kérdeztek a felvételekről sem, úgy tűnt, hogy valóban rámhagyták teljesen, hogy mit veszek fel úgy ahogyan szerettem volna. Emmett is hívott, végül elárultam neki, hogy hol vagyok, mert nem akartam előtte titkolózni. Mint mindig most is arra kért, hogy menjek végre haza és tegyek pontot apával való rémes konfliktusnak. Erről hallani sem akartam egyenlőre, azzal védekeztem, hogy a videóklip forgatás után elkísérem a zenekart két koncertre is. Emmett volt a legkedvesebb ember akit ismertem, 5 évvel volt nálam idősebb és nagyon jófej testvér volt mindig is. Ő tanított meg mindenre amit tudtam, biciklizni amikor három éves voltam, gördeszkázni amikor öt lettem és szörfözni amikor nyolc. Emmett mintha arra született volna, hogy sportoló legyen, mindent ösztönösen tudott és hamar tökéletesen űzte azt amit elkezdett. Tizenegy évesen a Surfer magazin címlapján szerepelt a valaha volt legfiatalabbként, amire az egész család nagyon büszke volt. Apa és anya pedig mindent megtett, hogy azt tegye amit szeretne, nem akadályozták semmiben sem őt. Tulajdonképpen engem sem, hagyták, hogy Emmett nyomdokaiba lépjek és kövessem őt mindenhová. Végül megígértem, hogy mindenről beszámolok neki, pedig tudtam, hogy ő az összes információt továbbadja apának és anyának is. Aznap este először vacsoráztam együtt a csapattal, már mindenkit ismertem névről és legnagyobb örömömre a kis pimasz Max ma nem volt ott. Már öt hónapja voltam vegetáriánus, így csak zöldségeket szedtem a tányéromra, leültem egy üres asztalhoz és nekiálltam enni. Közben Owen és Victor is megérkezett, jókedvűen beszélgettek egymással, köszöntek Sandranak és Jessicanak majd teleszedték a tányerjaikat a svédasztalról. A lányok odahívtak az asztalukhoz, de úgy tettem mintha nem hallanám őket, miközben megnéztem Hayden új blogbejegyzését. Szerettem volna válaszolni az emailre amit írt, Cassidy nem keresett azóta, pedig a legjobb barátnőm volt. Rottinger elküldte az új videója linkjét, de ezenkívül nem tudtam rólunk semmit. Úgy éreztem, hogy ez most így jó. Minden előzmény nélküli Victor odajött az asztalhoz ahol ültem és lenézett rám, Owen a két lányhoz csatlakozott. Az elmúlt napokon Victor teljesen közömbös volt velem, mintha átnézett volna rajtam.

-Szia. Ide ülhetek melléd ? - kérdezte

-Ülj le nyugodtan. - feleltem

Letette a jól megpakolt tányérját, majd leült. Mielőtt elkezdett volna enni a vacsoráját, rámemelte a tekintetét, most először volt lehetőségem ilyen közelről megnézni őt. Örömmel tapasztaltam, hogy neki is mint nekem zöld szemei voltak, az arca nagyon markáns volt és jelen pillanatban enyhe borosta borította amitől még vonzóbb volt a szememben. Ő is az arcomat méregette, mintha kíváncsi lett volna arra milyen lehetek a zúzódások nélkül. Gyorsan gyógyultak a sérülések, már csak az orrom és az arccsontom volt lila és kék, poénból minden egyes nap más színű ragtapaszt tettem fel az orromnak annak a részére ahol felszakadt a bőröm. A mai napon éppen egy zöld volt rajtam.

-Hogy vagy? Fáj még az arcod? - kérdezte

-Igen fáj, éppen holnap megyek orvoshoz, szóval nem leszek kint veletek.

-Kérdezhetek tőled valamit?

-Igen.

-Megbántottalak valamivel?

-Nem. Miért gondolod ezt?

-Úgy vettem észre, hogy kerülsz engem. És kevesebb figyelmet szentelsz nekem, mint a többieknek.

-Szóval észrevetted?

-Nehéz volt nem eszre venni.

-Azért teszek így, mert azt hallottam rólad, hogy nem szereted ha filmeznek.