A Dallas Hargreaves sztori - A lány a kamerával [Befejezett]

15. rész - Újra munkában

Hirtelen éreztem, hogy elszédülök, hányingerem lett, bedugtam a kezemet a pulóverem kenguru zsebébe, hogy észrevétlenül a hasamra szorítsam. A nap most érte el a horizont határát, mintha az egész gömb beleereszkedne a Csendes - óceánba. A víz csak úgy csillogott, szikrázott a visszaverődő fény róla. Nem bírtam elszakítani a tekintetemet, olyan gyönyörű volt, mégis mintha a lelkem haldoklott volna, nem akartam tudni azt, ha lefeküdt vele.

-Nem tettem meg, remélem nem hiszed azt, hogy igen. Képtelen lettem volna rá, elmentem hozzá, meghallgattam a mondanivalóját, majd otthagytam. Felhívtam az újságot ahol dolgozott és beszámoltam nekik a zsarolásról.

-Nem feküdtél le vele?

-Nem! Undorom van az olyan nőktől mint ő. Megvetem őt, azóta már ki is rúgták a magazintól, úgyhogy ennek vége, nem bánthat többé. Jessica és Sandra sincs már a csapatban, kirúgtuk őket is miután beszámoltam a többieknek mindenről. Sandra bevallotta, hogy törölte a munkáidat, de te már addigra nem voltál ott. Nagyon bánt a dolog, ahogy bántam veled és az is ahogyan a többiek bántak. Sajnálom, nem is tudom elmondani, hogy mennyire.

-Oh, ez nagyon...bonyolult történet, szinte hihetetlen.

-Pedig így volt, ha akarod részletesebben is elmésem. Ha szakítanál rám még egy kis időt, ha adnál nekem megegy esélyt.

-És ha adok, mi lesz? Ha vége a turnénak hazamész?

-Ha szeretnéd akkor maradok, döbbenetesen csodálatos helyen élsz. Olyan ez a naplemente, mintha egy filmben lenne. Pedig igazi, látom, mégis alig hiszem el.

-Ha jól értem akkor nem mennél haza az új album miatt? Én nem akarom, hogy mindent feladj miattam, ezt nem várhatom el tőled.

-Tartunk egy kis szünetet a turné után, mondom, ha szeretnéd elmesélem az egészet, mindent.

A térdemre tette a kezét és finoman simogatni kezdte, odahajolt az arcomhoz és adott egy puszit. Kíváncsian néztem a szemébe, mosolygott rám és várta, hogy mit válaszolok neki, de én csak néztem őt, így folytatta.

-Nélküled borzasztóan éreztem magam, amikor szakítottam veled meg voltam ijedve, saját magamtól. Olyan nagyon szerettelek, mint még soha senkit sem, félelmetes volt egy kicsit, hogy szinte függő lettem tőled. Amikor odaértem hajnalban a reptérre és te nem voltál ott, azt hittem, hogy végem van. A repülőn nem szóltam senkihez sem, de ahogy Arizonaba értünk válaszokat követeltem. Órákon át veszekedtünk és miután megtudtam, hogy Damien bántani merészelt én is képen vágtam. Még a mobilomat is összetörtem dühömben. Napok teltek el és egyre rosszabb volt minden, egyre csak te jártál a fejemben, amikor felkeltem, amikor lefeküdtem, egész nap szinte minden percben és úgy éreztem, hogy bele tudnék halni a hiányodba. Alig vártam, hogy LA – be érjen a turné és meg tudjalak keresni.

-Honnan tudtad, hogy hol keress?

-Az apád mondta, hogy parton talállak meg.

-És a szüleim házat? Azt hogyan?

-Jacob adta meg a címedet, a szerződésben amit kötöttél abban szerepel, segíteni akart ő is. A lakásodnál pedig megkérdeztem az egyik szomszédodat, egy idősebb férfi kutyával.

-Simán elárulta?

-Egy kicsit győzködni kellett, de végül megadta. Haragszol emiatt?

-Nem, nem haragszom rád, nem tudok. Nekem is nagyon nehéz napok állnak a hátam mögött. Én is sokat szenvedtem, mindenkit magam ellen fordítottam, a legjobb barátnőmet, még a bátyámat is. Bántottam őket, mert rosszul éreztem magam. Közel álltam az őrülethez, tegnap pedig órákon át kerestelek, miért tűntél el olyan gyorsan? Elmondtam volna, hogy James nem az új pasim, azt hitted ilyen gyorsan túl tudtam tenni magamat rajtad és ezen az egészen?