Medicopter 117 - Újratöltve

28. Fejezet

-Tessék?! - reagált Gwen a kopogásra.
-Zavarhatok egy kicsit? - lépett be Tom.
-Persze! Mit szeretnél?
-Akkor pénteken kell jönni, dolgozni?
-Miért kérded?
-Meglepetést szeretnék csinálni Vikinek.
-Hűha.
-Ezért szeretném megtudni, hogy akkor kell-e jönni?!
-Nem kell! Központi megbeszélés lesz. Ez nektek szabadnapot jelent. - kacsintott Fraser doktornő.
-Hú. - dőlt hátra a székben Tom.
-Milyen meglepetést kap Viki? - kíváncsiskodott Gwen.
-Titok. - mosolygott a szanitéc.

Odakint Max tisztította a helikoptert, közben magában dúdolászott. Gitti mögé lopakodott és megijesztette.
-Jézusom Gitti! De megijesztettél!
-Ne haragudj Max! Nem volt szándékos! - nevetett a lány.
-Ismerlek már! Tudom, hogy direkt csináltad!
-Hogy feltételezhetsz rólam ilyet?
-Magam sem tudom!

A pilótaiskolában Lena a tételei előtt ült.
-Te nem félsz Lena? - kérdezte David.
-Miért félnék? Tudok szinte mindent.
-De jó neked! Én alig tudok valamit.
-Nyugodtan kell átgondolni mindent. A részletekbe nem kell túlzottan belemerülni.
-De miért nem?
-Mert majd jövőre ássuk bele magunkat. Még csak felszínesen tanuljuk.
Ekkor kijött egy fiú a vizsgateremből.
-Majdnem meghúztak.
-Jaj ne! Akkor engem tuti megbuktatnak!
-Mondtam már, hogy nyugi! Aki bízik magában, annak menni fog! - mosolygott a Wächter lány.
-Akkor most én jövök. - jegyezte meg a félős fiú és bement a terembe.
10 perc múlva mosolyogva lépett ki az ajtón.
-Átmentem! Átmentem! - ujjongott a fiú.
-Most már én is félek! - nevetett Lena.
Az ajtón ekkor kinézett a vizsgafelügyelő.
-Lena Wächter következik.
-Megyek!
A vizsgateremben hárman voltak. A feleltető tanár, a vizsgabiztos és az iskolavezető.
-Wächter! Olyan ismerős ez a név. Hogy hívják az apját? - tette fel kérdését a biztos.
-Thomas Wächter-nek hívták.
-Ó igen! Így már megvan! Tanítottam őt! Nem szeretett tanulni.
-Na de most kérem húzzon egy tételt Wächter kisasszony. - szólalt meg a vizsgáztató.
Percek múlva a lány mosolyogva csatlakozott társaihoz.
-Na?
-Szerintetek?
-Sikerült!
Lena elővette telefonját és Gitti-t hívta fel.
-Szia Lena! Mi újság? Hogy mennek a vizsgák?
-Szia! Most csináltam meg az utolsót! Minden ötös lett!
-Gratulálok! Nagyon ügyes vagy!
-A legközelebbi vonattal megyek haza. Kérlek ne szólj Vikinek.
-Ne menjek érted?
-Nem kell!
-Amúgy Viki nem lesz otthon.
-Hol lesz?
-Úgy hírlik Tom elviszi romantikázni.
-Magasságos Medicopter!

Péntek délután Baier doktornő ajtaja előtt Fischer szanitéc állt. A csengetésre az orvosnő ajtót nyitott.
-Ez a virág nem olyan szép, mint te, de attól remélem elfogadod.
-Tom! De aranyos vagy! Gyere beljebb!
-Nem! Te gyere ki.
-Miért?
-Majd megtudod.
Nemsokára beültek a szanitéc autójába és Tom bekötötte Viki szemét.
Negyed órával később megálltak a határban.
-Áruld már el létszíves, hogy hol vagyunk.
-Nyugalom! Pár perc és megtudod.
-De nem szeretem a meglepetéseket.
-Az most nem számít.
Két perc múlva megálltak, Tom levette Viki szeméről a kendőt. A doktornő csak mosolygott. Egy pléd volt leterítve. Körülötte rózsák voltak.
-Ezt miért nem lehetett elmondani? - fordult szembe a szanitéccel Viki.
-Így jobb a varázsa.
-Ezzel nem tudok vitába szállni.
Ezután leültek a plédre és Tom kinyitotta a piknikes dobozt. Órákkal később a nap kezdett nyugovóra térni és a naplementét nézték.
-Olyan jó volt veled eltölteni ezt a napot nulla munkával. - mondta a szanitéc.
-De biztos jó ez így? - kérdezte Viki.
-Mármint?
-Kollégák vagyunk, egy műszakban dolgozunk.
-Ez nem jelent semmit.
-De ez nem szokott működni.
-Honnan veszed, hogy nekünk nem fog?
-Nem veszem sehonnan.
-Kérdezhetek valamit?
-Persze!
-Én szeretlek Victoria Baier. Megtisztelnél azzal, hogy a barátnőm leszel?
A doktornő elmosolyogta magát, az arcán egy könnycsepp gördült le, majd megölelte a szanitécet.
Még egy kis ideig kint voltak. Amikor teljesen besötétedett összeszedték holmijaikat és elindultak. Tom elkísérte Vikit az ajtójáig.
-Mint már mondtam nagyon örülök neki, hogy velem töltötted el a napodat!
-Én annál is jobban! - ölelte át a szanitécet Baier orvosnő.
-Holnap mit csinálsz?
-Helikopterrel repülök, sérülteken segítek, jelentéseket írok.
-Az igen! Csupa izgalmas dolog. Akkor holnap nem találkozunk? - színlelt szomorúságot Fischer szanitéc.
-Ha a lovagom bejön dolgozni, akkor van rá esély, hogy sikerül találkozunk.
-Hűha akkor holnap találkozunk Baier doktornő!
-Alig várom Fischer szanitéc!
Az elbúcsúzás után Viki bement a lakásába, de a villanyt nem kapcsolta fel. Leült az asztalhoz és rátette a kezét. A tenyerét pont egy kis könyvszerűségre tette. Nem látta elolvasni, így megfogta, felállt, és felkapcsolta a lámpát. A borítóján a következő volt: "Bizonyítvány", alatta "Lena Wächter" Viki azonnal kinyitotta és megnézte a jegyeket. Az arcán egy hatalmas mosoly jelent meg, mert csak ötös osztályzatai voltak a lánynak. A bizonyítvány átvizsgálása után visszatette az asztalra és felsétált az emeletre egyenesen a húga szobájához. Óvatosan kinyitotta az ajtót, viszont látta, hogy a fiatal lány békésen alszik, így becsukta és visszament a nappaliba. Elővette telefonját és megpróbálta unokatestvérét, Gitti-t felhívni, de a telefonja már ki volt kapcsolva.
-Viki! - jelent meg Lena.
-Lena! Olyan büszke vagyok rád! Mikor jöttél? - ölelte át a húgát.
-Úgy öt órája. Végeztem ezzel a tanévvel.
-Nem úgy volt, hogy csak jövőhéten jössz? Bár ez így sokkal jobb!
-Hamarabb sikerült levizsgáznom, így eljöhettem haza.
-Telefonálhattál volna. Akkor itthon vártalak volna.
-Úgy hallottam, hogy valakivel voltál egész délután, ezért nem telefonáltam.
-Kitől hallottad? Kivel voltam?
-Gitti-től. És a zabagéppel voltál.
-Na megállj Gitti, nem szóltál. Zabagép? - nevette el magát Baier doktornő.
-Gitti-vel így nevezzük.
-Némi igazság van benne!