Medicopter 117 - Újratöltve

27. Fejezet

Anna Engelhardt és testvére, Sarah Jane konyhában tevékenykedtek.
-Vigyázz Sarah Jane! Meg ne égesselek. - vette ki Anna a tepsis krumplit.
-Olyan jó illata van!
-Ez a különleges receptem alapján készült.
-Akkor Peter mind a tíz ujját megnyalja utána.
-Nagyon remélem. Egyszer sikerült elrontanom, odakapott az alja. Nem lehetett megenni.
-Ez most tuti jó lesz!

Fraser doktornő a bázison értekezletet tartott.
-Az egy dolog, hogy én tolerálom a jelentések hiányát, de a Központ nem. Minden egyes alkalommal felhívnak, hogy merre vannak és ez egy kicsit már nyugtalanít. Mindig csak ígérgetem, hogy ekkorra, akkorra, amakkorra, de ezt sosem tudom teljesíteni. Fiúk, lányok! Vegyetek példát a doktornőkről! Ők legkésőbb a bevetés utáni nap megírják. Kérlek a jövőben határidőre csináljátok meg őket!
-Jól van anyánk! - szólalt meg Tom, majd elővette a szendvicsét.
-Milyen anyánk? Mindjárt ellátom a bajodat! - mosolygott a bázisvezető.
-Már megint eszik! Hogy tud ennyit enni? Mondjátok már el nekem! - mutatott Gitti a szanitécre.
-Gitti! Nem már megint, hanem még mindig! - nevetett Daniel.
-Amúgy Gwen! Mikorra kell mennetek anyudhoz ebédre? - érdeklődött Jenny.
-Délre. Miért?
-Háromnegyed tizenkettő van.
-Uram atyám! Akkor én rohanok. - vette fel Gwen a táskáját. -Max ,vigyázz a bázisra!
-Rendben, rendben! - mondta a szerelő, majd kényelembe helyezte magát a kanapén és lehunyta szemeit.
A fiatal doktornő kiszaladt az autójához és elhajtott a bázisról. Elővette telefonját és barátja telefonját kereste ki.
-Gwen merre vagy? - vette fel a volt szanitéc.
-Most indultam el a bázisról. 20 perc és ott vagyok!
-Van egy kis baj! Otthon hagytam a csokit.
-Mondtam, hogy anya nem kér semmit.
-Nem baj! Én akkor is vettem. Most látom, hogy itt a lakóház udvarán van egy kisbolt. Megnézem, hogy ott mi van.
-Jól van akkor! Találkozunk ott!
-Rendben!

Odafent Anna lakásában Miss Smith ránézett az faliórára.
-Hűha, 5 perc múlva dél!
-Juj! Le kell mennem a kisboltba valami ajándékot venni! - vette magához Anna a pénztárcáját.
-De igyekezz! Bármelyik pillanatban itt lehetnek.

Engelhardt asszony leszaladt gyorsan a kisboltba. Ott állt a dobozos csokoládéknál.  Éppen kiválasztotta, amit szeretett volna venni, de egy szőke hajú, kék szemű férfi gyorsan érte nyúlt és magához vette.
-Hé! - szólalt fel Anna. -Már ne is haragudjon, de én ezt akarom megvenni.
-Lett volna csomó ideje elvenni, de inkább nézelődött.
-Igen! Mert nem tudtam melyik legyen!
-Na jól van! Tessék itt van!
-Nem kell! Vigye csak! - mondta Engelhardt és magához vett egy másik doboz csokoládét, majd a pénztárhoz ment.
-Akkor jó! - válaszolt dacosan Peter.
A pénztáros csak rázta a fejét, majd a visszajáró pénzt odaadta a nőnek.
-Mi lenne ha legközelebb kivárná, míg dönt a másik? - tette fel kérdését a pénztáros.
-Fontos találkám van! Nem érek rá!
-Akkor itt a visszajárója és vigye a csokoládét. - nézte a férfi idegesen a volt szanitécet.

Gwen anyja idegesen ment fel a lakásába.
-Mi történt Anna?
-Éppen kiválasztottam egy csokit, amikor egy férfi szinte kivette a kezeim közül. És még ő volt felháborodva!
-Ne is törődj vele! Az ilyenre nem tudok mit mondani.
-Ez felháborító!
-Lehet csak sietett!
-Most inkább terítsünk meg!

Odalent negyed egykor megérkezett Gwen.
-Itt vagyok! Ne haragudj!
-Semmi gond!
-Készen állsz?
-Igen, mehetünk! - mosolygott Peter.
Hosszas lépcsőmászkálás után megérkeztek Anna ötödik emeleti lakásához.
-Nem lesz semmi gond. - vett egy mély levegőt Berger úr.
-Csak nyugalom!
Azt ajtót Sarah Jane nyitotta ki.
-Gwen! Peter! Kerüljetek beljebb!
Engelhardt asszony az utolsó tányért tette le az asztalra, amikor megpillantotta lányát és párját.
Peter  félve nézte az anyósjelöltjét, félt, hogy Gwen anyja mond valamit, de az csak mosolygott.
A szanitéc Anna elé ment és átadta a csokoládét.
-Örülök a szerencsének! Peter Berger vagyok!
-Nálam nem jobban! Anna Engelhardt vagyok. - nyújtotta  a kezét a nő.
Hamarosan mindannyian az asztalnál ültek és ebédeltek. Gwen hamar észrevette anyja és párja közti feszültséget.
-Itt valami gond van! - tette le Gwen az evőeszközöket.
-Nem jó lett jó? - szomorkodott Anna.
-Nem! Peter és közted!
-Gwen! Az úgy volt, hogy. - kezdte el a volt szanitéc.
-Majd én elmondom! - állt fel az autópálya rendőrség egykori vezetője.
-Hallgatlak! - tette össze kezeit Gwen.
-Dél előtt pár perccel lementem a kisboltba ajándékot venni. Sikerült kiválasztanom ezt. - vette magához Peter-től kapott dobozos csokit. -És ő erre szinte kivette a kezeim közül.
-Mert percekig ott nézte őket! Én meg már rég kiválasztottam. - jegyezte meg Berger úr.
-Az nem ok rá, hogy kivegye a kezeim közül. - válaszolt idegesen Engelhardt asszony.
-De, ha nem tud választani másokat előre kell engedni!
-Ki a nő? Én vagy maga?
Fraser doktornő tátott szájjal hallgatta anyja és barátja közötti veszekedést.
-Na ebből elég lesz! - szólalt fel Sarah Jane. -Nem látjátok, hogy ezzel csak Gwen-nek ártotok? Felnőtt emberek vagytok! Rég észre kellett volna vegyétek a reakcióját. Szegény félve néz rátok. - szólalt meg nyugodt hangnemben Miss Smith.
A doktornő könnyes szemekkel mosolygott nagynénjére, egykori mentorára.
-És az a legrosszabb az egészben, hogy anyukád végül ezt választotta, amit most tartok a kezemben. Szóval a végén csak cseréltünk.
Peter mondandója után Anna elnevette magát és őt követte Peter. Fraser doktornő mosolyogva nézte, ahogy anyja és párja kibékültek.
-Na látod! Nincs gond. - mosolygott a lányra Sarah Jane.
-Igen. - bólogatott mosolyogva Gwen.
Ezután az ebéd boldogságban telt el.