Lena ébresztője reggel 5-kor jelzett. Arcát a párnának nyomta és úgy próbálta kikapcsolni. Mire sikerült hatástalanítania kiment az álom a szeméből. -A francba! Elfelejtettem kikapcsolni. Rövid idő után bebizonyosodott neki, hogy nem tud visszaaludni így lement a nappaliba. Viki már a konyhában volt készülődött a nappali műszakra. -Te miért keltél fel ilyen korán? - érdeklődött az orvosnő. -Elfelejtettem kikapcsolni az ébresztőmet. -Ajaj! Egy hete ilyenkor még kelned kellett. -De már nem kellett volna. - játszott a fiatal Wächter lány egy vázával. -Most ügyesebb leszel és kikapcsolod. -Nincs kedvünk hétvégén elmenni vidámparkba? -Vidámparkba? -Igen. -Végül is elmehetünk. Hétvégére nincs programom. - mosolygott Victoria. -Ha csak Tom el nem rabol valamire. - bújt el Lena egy újság mögé. -Wächter kisasszony. Ehhez még reggel van. - nevetett a doktornő. -A szerelemhez sosincs túl korán drága nővérem. Mikor lesz költözés? -Költözés. Nem gondolod, hogy egy kicsit korai? - rázta a fejét Baier doktornő. -Nincs olyan, hogy túl korán összeköltözés. -Na jó. Most már elég! - mosolygott az idősebbik lány. Lena csak nevetett a nővére elpirult arcán.
Ups! Ten obraz nie jest zgodny z naszymi wytycznymi. Aby kontynuować, spróbuj go usunąć lub użyć innego.
Fél órával később Viki arra érkezett meg, hogy Gitti és Max kitolták a helikoptert. A táj még sötét volt. A hegyek mögül még csak éppen látszott a pirkadat. -Te Viki! Lena mikor akar bejönni a bázisra? -Nem tudom. Azt mondta, hogy majd jön. Miért? -Csak szeretném már látni. -Felnőtt nő. Nem mondhatom meg neki, hogy már most pedig jössz. - mosolygott Baier orvosnő. -Te mostanában nagyon mosolygós vagy. Mi történt? - kacsintott Gitti. -Semmi különös. Örülök, hogy Lena itthon van. -Én is azt mondanám. - rázta a fejét a pilóta. -Lehet Fischer úr valami jót mondott a doktornőnek. Vagy nincs igazam Gitti? -Te hallod Max! Lehet igazad van! -Olyanok vagytok, mint a nagyra nőtt gyerek. - jelent meg az orvosnő arcán ismét egy mosoly. -Két szerelmes pár, mindig együtt jár, egy tányérból esznek, mindig össze vesznek. - kezdte el Max. Viki csak legyintett, majd bement az öltözőbe. Az átöltözés után leült a számítógép elé, hogy véglegesítse a jelentését. -Ki ez a szép lány itt? - ölelte át hátulról Tom. -Te megbolondultál? Nagyon megijedtem. -Ne haragudj! - adott a szanitéc Baier doktornő arcára egy puszit. -Azt hiszed, hogy ettől megbocsájtok? - húzta fel vállait. -Nem! De talán egy mozitól, majd vacsorától megbocsájtasz. -Nagy terveid vannak! -De meg is valósítom! -Központ a Medicopter 117-nek. Közúti baleset történt Traunstein határában. GPS koordináták felszállás után. Vége! - szólalt meg a diszpécser. -Értettem Központ. Máris indulunk. - válaszolt Viki, majd Tom után futott. A helikopter rotorjai lassan forogni kezdtek. Gitti az indítókart lassan előretolta ideális fordulatszámhoz. -Jó reggelt Müncheni Torony! Berepülési engedélyt kérek a traunstein-i zónába. -Jó reggelt Medicopter 117! A légteret használhatja! Sikeres utat! Az engedély megkapása után a pilóta ismét előretolta a kart, de már repüléshez. Amint a fordulatszám elérte a 100%-ot a levegőbe emelte a helikoptert.
Délben otthon Lena már nagyon unatkozott. Így úgy határozott, hogy bemegy a bázisra. Kikereste kocsikulcsát és egyenesen járművéhez ment. Negyed óra múlva a bázisnál parkolt le. -Lena! - szaladt a parkolóba Max. -Szia Max! - ölelte át a szerelőt. A hangárban Emily és Jenny beszélgettek. -Lena! Örülök, hogy újra látlak! - állt fel Krüger pilóta. -Úgy szintén! Natalie-ék merre vannak? -Még nem érkeztek meg. - mosolygott Emily. -Figyelj csak Lena! Ha visszaértek Gitti-ék a bevetésről megyünk egy kört? -Komolyan? Szabad? - lepődött meg a lány. -Ha nem szabadna nem mondtam volna! Rövid beszélgetés után a Wächter lány hátrament a régi helikopterhez. Natalie és Daniel együtt érkeztek meg. -Mi újság? - tette fel kérdését Hoffmann szanitéc. -Lena itt van a bázison. - újságolta Max. -Merre van? - érdeklődött Natalie. -Hátul a régi helikopternél. -Akkor most nem zavarom. - indult el Krüger doktornő az öltöző felé. Daniel pedig hátrament a helikopterhez. Emily távolból figyelte, majd amikor a szanitéc beszállt a gépbe hátraosont és az ablakon leskelődött. -Szia Lena! -Daniel! Hogy vagy? -Én jól köszi! És te? -Én is köszi. -Gratulálok a kitűnő bizonyítványodhoz! -Köszönöm szépen! -Valami gond van? -Nincs. Miért lenne? -Mert akkor vagy itt, amikor valami gond van. -Nincsen! -Miért nem mondod el? Nem vagyunk barátok? - ült le a lány mellé Daniel. -De barátok vagyunk -Akkor miért nem mondod el? -Na jó! Munkát kellene találnom. -Miért? -Mert gondolom Vikiék hamarosan összeköltöznek és akkor nekem mennem kell. -Ezt ki mondta neked? -Senki. Én gondoltam ki. -Figyelj Lena! Viki saját magát hamarabb kitenné a lakásból, mint téged. -Jó de akkor is. -Nincs semmilyen de! Viki gondodat viseli, sosem ártana neked. Vagy máshogy gondolod? -Nem. -Akkor meg fel a fejjel! Ez nem fog bekövetkezni! -Köszi! -Micsodát? -Hogy megvigasztaltál. -Ezt nem kell megköszönnöd. Emily az ablakból mosolyogva nézte, ahogy párja vigasztalta a fiatal lányt, majd visszament a többiekhez.
Öt perc múlva megérkezett a helikopter. -Medicopter 117 szanitéce a Központnak. Megérkeztünk a támaszpontunkra. - jelzett Tom. -Értettem Medicopter 117. Gitti landolt a hangár előtt. -Nekem sietnem kell szülőire! Sziasztok! - köszönt el König pilóta. -Történt valami érdekes, amíg nem voltunk itt? - kérdezte Tom. -Lena itt van a bázison. -Hol? - tette fel kérdését Viki. -Itt. - jelent meg az orvosnő húga Daniel-lel. -Nos Lena! Mehetünk akkor? - nézett a lányra Jenny. -Persze! - ült be mosolyogva Lena a helikopterbe. A másodpilótaszékben Krüger pilóta foglalt helyet. -Hajrá! - mosolygott Jenny. Szépen óvatosan Lena megkezdte a műszereket indítását. Bár kellett neki egy kis bátorítás és segítség, de ettől függetlenül elég jól ment neki. Az indítókart boldogan tolta előre. Amint a fordulatszám elérte a 100%-ot idegesen fogta meg az emelőkart és a botkormányt. -Csak nyugalom! -De mi van, ha lezuhanunk? -Nem lesz gond! Itt vagyok! Ha gond van segítek. -Akkor gyerünk. - dőlt hátra a székben Lena és felhúzta az emelőkart.
A többiek boldogan figyelték, ahogy a helikopter felemelkedett és tett egy kört a bázis körül. -Na? Milyen vagyok? - kérdezte Lena. -Elég jól megy! Ügyes vagy! - bólogatott Jenny.
Negyed óra múlva a társalgóba csatlakoztak a többiekhez. -Na milyen volt? - kérdezte Baier doktornő. -Egyszerűen csodálatos. Azt mondta Jenny, hogy nem kellett sokat segíteni. -Nagyon jól csinálta. - tette a fiatal lány vállára a kezét Krüger pilóta. -Ez az álomszakmám!
