Medicopter 117 - Újratöltve

5. Fejezet

Ahogy teltek múltak a napok eljött Lena számára az érettségi. Szerdán ment 9 órára. Nagyon izgult, amikor bement a vizsgaterembe.
Pár óra múlva mosollyal teli arccal ment haza. Beállt a televízió és a nevelőszülei közé.
-Na Lena? Hogy sikerült?
-Átmentem!
-Annyira gratulálunk! Büszkék vagyunk rád! - ölelte át a néhai anyja testvére.
-Most elszeretnék nektek mondani valamit!
-Mit? Jaj, ne ijesztgess Lena.
-Nincs semmi gond. Csak elhatároztam, hogy merre tanulok tovább.
-Ügyvédnek, ahogy megbeszéltük!
-Nem, pilóta leszek, ahogyan apu.
-Szó sem lehet róla! Apád is ezért a nyomorult szakma miatt halt meg! - kiabált a nevelőapuka.
-Nem leszek ügyvéd! Semmi kedvem sincs hozzá! Elegem van abból, hogy irányítani akartok! 18 éves vagyok. Én fogom eldönteni!
-Igen! 18 éves vagy 2 hónapja.
-Nem érdekel. - indult el a fiatal Wächter lánya a szobája felé és bevágta az ajtót.
-Nem érdekel. Nem lesz pilóta! - vette elő Ludwig a telefonját.
-Mit csinálsz? - tette fel kérdését Annabella.
-Intézkedem!

A nappali beosztásban az A csapat volt. Tom szokás szerint evett. A többiek újságot olvastak.
-Tom! Te mekkora részét eszed meg a fizetésednek? - kérdezte Gitti.
-Nem sokat, hiszen én alig eszek. - válaszolt Tom, amire a többiek nevetni kezdtek.
-Én is szeretem a hasam, de nem eszek ennyit. - jegyezte meg Max.
-De legalább Tom-on nem látszik meg. - nézett Max-ra Gwen.
-Így van. - ütögette Fischer szanitéc a hasát.
Ekkor belépett az ajtón Daniel.
-Daniel? Hogyhogy itt? - figyelte Emily Daniel-t.
-Elvagyok maradva a jelentésekkel. Gwen pedig leakarja miatt szedni a fejem.
-Tökéletesen igazad van. - nevetett a bázisvezető.
-Központ a Medicopter 117-nek. Egy asszony rosszul lett a schleching-i otthonában. GPS koordináták 47 72 06 56 észak, 12 39 50 60 kelet.
-Indulunk Központ. Vége! - jelzett vissza Daniel, majd az A csapat kiszaladt a helikopterhez.
Gitti lassan előretolta az indítókart, majd a levegőbe emelte a BK-t.
-Medicopter 117 a Müncheni Toronynak. Engedélyt kérek a déli légtér használatára.
-Müncheni Torony a Medicopter 117-nek. Az engedély megadása folyamatban van. Addig is tartsa az irányt!

Lena otthonából éppen készülődtek elmenni a nevelőszülei.
-Lena, mi elmentünk! Szia! - kiabált fel az emeletre Ludwig, majd elhagyták a házat.
Percek múlva egy ismeretlen férfi lépett be a házba. Halkan felment az emeletre és benyitott Lena szobájába. Szétnézett, de nem látta sehol a lányt. Zsebéből kivette a telefonját és kikereste Ludwig számát.
-Haló Főnök! Nincs itthon a lány.
-Ez nem igaz. Az a bolond lány. Biztos a traunstein-i Medicopter bázisra megy. Kapd el és finoman győzd meg!
-Értettem. Ne aggódjon. Elintézem!

Lena idegesen nyomta a gázt. Éppen elhagyott egy 90-es táblát, de 110-zel hajtott. Kivette a kesztyűtartóból a telefonját és megpróbálta felhívni Gitti-t, de nem vette fel. A sípoló hang után Baier doktornő számát kereste ki.

Daniel a bázison észrevette, ahogyan Viki telefonja csengett az asztalon. Látta, hogy Lena kereste, de hosszas gondolkodás után sem vette fel.

Lena egyre idegesebb lett. Főleg azután, hogy valaki dudált a háta mögött, majd belé ment és a kocsi meglökődött.
-Gyerünk már! - nyomott ismét rá a hívás gombra.

Daniel megint észrevette, de ezúttal az adóvevőhöz lépett.
-Daniel a Medicopter 117-nek. Viki! Hallasz?
-Daniel drága. Nagyon örülök neki, hogy keresel, de most finoman szólva nem érek rá. Töltés 300-ra.
-Lena már másodjára keres.
-Jól van. Vedd fel. Felhatalmazlak rá. Vége!
A rádióbeszélgetés lezárása után Hoffmann szanitéc felvette a telefont.
-Victoria Baier telefonja. Daniel Hoffmann beszél.
-Daniel! Itt Lena. Sürgős segítségre van szükségem. Valaki üldöz. A bázis felé tartok a 304-es úton.
-Ne aggódj valamit kitalálok! Tarts ki!
-Nincs más választásom!
-Medicopter 117 jelentkezz. Lena-t üldözik a 304-es úton. Erre tart.
-Lena? - lepődött meg Gitti.
-Gitti fordulj arra! Addig hátha reanimálni tudjuk a pácienst. - adta ki az utasítást Viki.
-Biztos vagy benne?!
-Teljesen!
-Rendben Daniel, arra fordulunk!
-Én is megyek kocsival. Vége! - indult el a autójához a szanitéc.

A férfi addig üldözte a fiatal lányt, amíg kocsijával bele nem borult egy árokba.
-Merre vagy? - szállt ki a pasas egy láncfűrésszel a kezében.
Lena ezt meglátta, ezért befutott az erdőbe. Albert lefutott a kocsihoz, de látta, hogy nem volt benne a lányt.
-A játék most kezdődik. -fordult a fák felé.
A fiatal lány elrejtőzött egy fa mögött és egy vastag ágat vett a kezébe. Albert hamarosan elérte azt a fát és elhaladt mellette. A Wächter lány háta mögé került és tarkón ütötte. Sajnos nem tudott sokáig örülni, mert a fickó szinte azonnal felállt és Lena-nak futnia kellett tovább.

Közben Daniel megtalálta az árokban lévő autót. Lement hozzá, de nem időzött sokáig ott, hanem elindult az erdőbe.
Rövid futkározás után Albert elkapta Lena-t.
-Eresszen el! Miért csinálja ezt egy nővel?
-Mert utasítást kaptam. Én csak a munkámat végzem.
-És ki a főnöke?
-Nem mondhatom meg!
-Hé te szemét. Kapj el engem! - dobott a férfihez Daniel egy kis gallyat.
-Elkaplak! - indult el Hoffmann szanitéc felé a férfi, a Wächter lányt hátrahagyva.
Daniel tett egy nagy kört, majd elindult abba az irányba, amerre Lena tartott. A nagy súlyú fűrész miatt a pasas hamar lemaradt, így Daniel észrevétlenül feltudott mászni egy magaslesre. Szerencséjére Lena is ott volt.
-Annyira örülök, hogy itt vagy. - ölelte magához Lena a szanitécet.
-Nyugi. Ameddig engem látsz nem kell félned.
Ekkor egy lihegő hangot hallottak lentről. A két fiatal lenézett és Albert-et látták.
-Medicopter 117 Daniel-nek. Merre vagytok?
-Szóval ott vagytok fent. - indította be a fűrészt a hapsi.
-Itt vagyunk Traunreut-nál egy magaslesen. Siessetek, megtalált minket.
-Fél perc! - mondta Gitti.
Másodpercek elteltével már hallani lehetett a helikoptert. Daniel felnézett és Tom már úton volt hozzájuk. Odalent a magasles második tartóoszlopát vágta el az őrült férfi.
Lena és Daniel örömmel fogadták Tom-ot.
-Drága barátom, örülök, hogy itt vagy!
-Majd később hálálkodsz. Most inkább csatold magadra. - adta át a mentőhevedert Fischer szanitéc. Nem sokkal később Tom megadta a parancsot a kötél felhúzására, de az beakadt.
-Gitti pattintsd le!
-Nyugi. Majd akkor, ha már nagyon muszáj. - mondta Gitti miközben Tom próbálta kiszabadítani.
-Siessetek. Mindjárt összedől a magasles.
A hapsi az utolsó tartóoszloppal is végzett, amikor kiakadt a kötél.
-Húzzatok fel!
-Na ugye. Tudtam, hogy megy ez. - vette le König pilóta az ujját a kötél levágójáról.
-Engedjetek le! Ellátom a baját! - dühöngött Daniel.
-Majd én megyek. - szólt Tom.
-Egyikőtök sem, mert mindjárt megszökik. - tolta előre Gitti a botkormányt.
Amint a férfi kiért a mező közepére a pilóta manőverezni kezdett felette. Amikor már teljesen elvesztette egyensúlyát Tom leugrott megfelelő magasságból.
-Itt a játék vége! - fogta le Tom.

Egy óra múlva a bázisnál landolt a helikopter.
-Köszönöm mindenkinek!
-Ki gondolta volna, hogy a nevelőszüleid álltak az egész mögött? - kérdezte Tom.
-Senki. Mi most szépen elmegyünk a rendőrségre és megtesszük a kellő lépéseket. - ölelte magához húgát Baier doktornő.
Menni készültek, amikor Daniel visszatartotta Lena-t.
-Ha bármikor bármi segítségre van szükséged azonnal szólj!
-Ez nagyon rendes tőled. - mosolygott Lena.