Medicopter 117 - Újratöltve

4. Fejezet

Ahogyan teltek a napok a fiatal Wächter lány állapota egyre javult. Egy nap Daniel bement hozzá.
-Szia Daniel! Te?
-Szia Lena! Gitti és Viki beakartak neked hozni egy-két dolgot, de felkérték őket egy szervszállításra. Így velem kell beérned. - mosolygott Hoffmann szanitéc.
-Mindenkinek örülök, aki benéz hozzám. De a mai nappal vége.
-Mi az, hogy vége?
-Hazaengednek!
-Ilyen hamar? - lepődött meg a szanitéc.
-Igen! Azt mondták nincs semmi oka annak, hogy benntartsanak. Megvárom a zárójelentést és megyek a bázisra.
-Elvigyelek? - ajánlotta fel segítségét a szanitéc.
-Azt megköszönném.

A Medicopter 117 megközelítette a kórházat.
-Reggel 8-kor a levegőben lenni kész kínzás. - szólalt meg Tom.
-Bocsánat. Ismerős orvos kérte a segítséget, így nem mondhattam nemet.
-Mi meg jó kollégák vagyunk és segítünk Vikinek. Ugye Tom? - nézett Tom-ra Gitti.
-Ez csak természetes. Veletek repülni mindig öröm! - vigyorgott Fischer szanitéc.
König pilóta letette a gépet a leszállópályán, Baier doktornő átvette a szervszállító dobozt és aláírta a papírokat.
-Medicopter 117 a Müncheni Toronynak. Déli irányban folytatjuk az utunkat.
-Müncheni Torony a Medicopter 117-nek. Értettem, szabad a légtér!

Fél órával később Lena és Daniel úton voltak a bázis felé.
-Már alig várom, hogy leérettségizzek. - mondta Lena.
-Azt mindenki várja!
-De főleg az osztálytársak miatt.
-Hogyhogy?
-Állandóan azzal piszkálnak, hogy szakítottam az iskola legsármosabb pasijával.
-Nem értem ezt a mai fiatalságot. - mosolyogta el magát Daniel.
-Hűha. - nevetett egy jót Lena. -Mintha te olyan idős lennél.
-Majd megtudod 23 évesen, hogy milyen volt 18 évesnek lenni. Tiszta Hawaii. - mosolygott Lena-ra Daniel.
20 perces autókázás után Daniel leparkolt a bázisnál.
-Nicsak ki van itt?! - ölelte meg Max, az egykori pilóta lányát.
-Szeretnék a lányokkal beszélni. Főleg Gitti-vel.
-Gittivel?
-Max! Ne legyél túl kíváncsi, mert hamar megöregszel, mint Daniel.
-Daniel?! - nevetett Max. -Ő olyan fiatal, hogyha levágnák az ujját visszanőne.

A fiatal lány hátrament a régi katonai helikopterhez, őt követte a szanitéc.
-Apa mennyire szerette ezt a gépet. Ódákat zengett róla.
-Különlegesnek néz ki!
-Igen. Csak egyik napról a másikra megadta magát és senki sem tudta megjavítani.
-Ha esetleg elvégzel egy elektronikai iskolát, lehet pont te fogod megjavítani.
-Még ha meg is csinálnám, esélytelen. - rázta a fejét Lena.
-Létszíves ne becsüld magad alá. Tehetséges lány vagy.
-Honnan veszed, hogy én tehetséges vagyok? - mutatott magára Lena.
-Látszik rajtad. Plusz, hallottam egyet s mást.-kacsintott Hoffmann szanitéc.

A Medicopter a bázis felé tartott.
-Vajon Daniel elvitte már Lena-nak a cuccokat? - tette fel kérdését Baier doktornő.
-Biztosan, mert már másik parkolóban áll a kocsija. - jegyezte meg Tom. -De ott hátul a helikopternél nem Lena és Daniel vannak?
-Dehogy nem. - kerekedtek ki Gitti szemei.
-Kíváncsi vagyok a magyarázatára. - nézett előre Viki.
A landolást követően az A csapat tagjai hátra siettek.
-Lena! Neked nem kórházban kellene lenned? - kérdezte Viki.
-Kiengedtek! - ölelte meg nővérét az ifjú Wächter lány.
-Ilyen hamar? - lepődött meg Gitti.
-Daniel is ugyanígy reagált. - nevetett Lena.
-Igaza van. - bólogatott a szanitéc. -De ezt a beszélgetést bent folytassuk. Hallottam korogni Tom hasát.
-Tom csak a kaját szereti. - nevette el magát Gitti.
-A szép lányokat is szereti. - húzta fel a vállait Hoffmann szanitéc.
-Helyesbítek. A kedveseket. - rázta a fejét Tom.

Bent a társalgóban Lena Viki-re és Gitti-re nézett.
-Most, hogy itt vagytok szeretnék nektek elmondani valamit.
-Mit is? - lépett be az ajtón a karbantartó.
-Úgy döntöttem, hogy érettségi után pilótaképzőbe megyek. Olyan jó pilóta akarok lenni, mint apa volt.
König pilóta és Baier doktornő egymásra néztek és büszkék voltak a lányra.
-Olyan jó pilóta lesz belőled, mint Thomas voltak. - biztatta Max.
-Mondtam én, hogy te fogod megjavítani azt a helikoptert.
-Fogadjunk, hogy nem? -húzta fel szemöldökeit Lena.
-Fogadjunk! - állt fel Lena.
-Én és Viki bármiben támogatunk! - ölelte meg Gitti.
-Igen! Ha bármi segítségre van szükséged szólj nyugodtan!
-Köszönöm szépen! Olyan jó, hogy ilyen családom van! - folyt le Lena arcán egy könnycsepp.

Órákkal később eljött a búcsú pillanata. A bázison dolgozók egy emberként köszöntek el Lena-tól.
-Ha szükséged lesz segítségre azonnal szólj. Telefonálok párat és meg van oldva. - mondta Gwen.
-Remélhetőleg az én helyemet fogod átvenni. - jegyezte meg Emily.
-Az nincs kizárva!
-Amint hazaértetek hívjál! Utána legkésőbb az érettségi után, hogy mehetünk jelentkezni a pilótaképzőbe! De előtte is szívesen fogadok telefonhívást. - mondta Gitti.
-Hívni foglak előtte is! Ne aggódj!
-Én is szívesen hazavittem volna. - szólt Daniel Vikinek.
-Natalie felajánlotta, hogy beugrik helyettem. De azért köszi!
Percekkel később Viki autója ráhajtott a bázisról kivezető útra. Mindannyian integettek a távolban eltűnő autónak.
-Mi a helyzet? Egy kicsit beleszerettél Lena-ban? - kérdezte Tom Daniel-től.
-Nem!
-Akkor nagyon.
-Nem igaz! - bokszolt Fischer szanitéc vállába Daniel.