Medicopter 117 - Újratöltve

17. Fejezet

-Milyen volt a pihenés, illetve a munka Gwen? - informálódott Tom.
-Nem akarok róla beszélni. - nevetett a bázisvezetőasszony.
-Komolyan még fáradtabb vagy, mint mielőtt elmentetek? - szólalt meg Emily.
-Igen! Soha többet nem megyünk pihenni.
-Soha ne mondd, hogy soha! - mosolygott Baier doktornő.
-Központ a Medicopter 117-nek. Egy eszméletlen és egy súlyosan sérült férfit találtak. A helyzet tisztázatlan. GPS koordináták 47 21 32 98 észak, 12 83 99 89 kelet.

Jenny az otthonában pihent. A kanapéján feküdt, próbált aludni. A csengő hangjára viszont kénytelen volt felkelni. Odasétált az ajtóhoz és kinyitotta. Olyas valaki volt ott, akit soha többet nem akart látni.
-Szia Jenny!
-Szia Lukas! Mit keresel itt?
-Szeretnék veled beszélni. - lépett be az ajtón.
-Fogd rövidre. Nem érek rá.
-Miért beszélsz így a volt szerelmeddel?
-Helyesbítek. A volt szerelmemmel, aki megakart verni.
-Ne fújd fel ennyire a témát. Használj szebb szót!
-Erre nem lehet!

Negyed órás repülés után Gitti landolt a helyszínen. Kranz felügyelő odafutott a mentősökhöz.
-Mi történt? - érdeklődött Viki.
-Egy férfi valamit beadott a másiknak, majd öngyilkos lett. Mutatom merre van! - indult el a felügyelő a sérülthöz.
-A nevem Victoria Baier. Mentőorvos vagyok. Érti, amit mondok? - vette elő Viki a kis zseblámpáját és a pupillareakciókat figyelte.
-Vérnyomás 100/70, pulzus 60.
-Enyhén el van kábítva. Hetes tubust kérek!

Lukas leült Jenny-nél.
-Mit szeretnél? - kérdezte Krüger pilóta.
-Egy vacsorát veled.
-Azok után? Kizárt dolog!
-Én nem vagyok benne olyan biztos!
-Ellenben én igen!
-Tudom, hogy még érzel valamit irántam.
-Lehet, de nem szeretetet vagy szerelmet. - fordult el a pilóta.
-Na, kicsikém! - fogta meg a lány derekát.
-Ne érj hozzám! - távolodott el a férfitől Jenny.
-Csak egy vacsora.
-Rendben, csak tűnj el innen! - válaszolt idegesen a pilóta. *-Biztos nem vacsorázok veled. - gondoltam magában.*
-Majd hívlak. - kacsintott Lukas és egy puszit küldött a levegőben.
Jenny-t még a hideg is kirázta. Leült a kanapéra és a tenyerét az arcára tette. Előjöttek a régi emlékek arról a napról.

Az eszméletlen férfi hirtelen magához tért.
-A lányom, a fiam? Merre vannak? - nézett körbe.
-Nyugodjon meg! Victoria Baier vagyok, mentőorvos. Mire emlékszik?
-Oskar lefogott és egy gyógyszer adott a számba.
-Igen. Bizonyára a kábítót!
-Úgy volt, hogy visszahozza a gyerekeimet. De nem!
-Elvitte a gyerekeit? - kérdezte Gitti.
-Vidámparkba!
-Nem hinném, hogy ott vannak. - sétált oda a felügyelő. -Találtunk egy videoüzenetet a férfitől.
Jonas átvette a készüléket és megnyitotta a fájl-t.
-Kedves Jonas! Ha ezt nézed én már nem élek! Szemét vagy! Eltettél a közös cégünkből 10 milliót! Ezért a gyerekeiddel fizetsz. Játszunk egy kicsit! A fiad a hegyekben van. Tudod, ahol sűrűn voltunk hegyet mászni. A lányod meg a gyárépületben van. Azt ajánlom, hogy előbb a fiadat mentsd meg. Ő hamarabb meghal, ha nem mented meg. Minden jót! Jó játékot!
-Te idióta. - dobta el Jonas az eszközt. -Az a 10 millió meglepetés lett volna. Annyit kaptam az egyik programomért.
-Már teljesen mindegy! Most meg kell mentenünk a gyerekeit. - állt fel Tom.
-Igaza van!
-Induljunk! - mondta Gitti, majd elindultak a helikopter felé.
A fordulatszám hamar elérte a 100%-ot.
-Központ a Medicopter 117-nek. A hegyimentők körülbelül 10 perc múlva odaérnek a fiúhoz. Vége!
-Értettem, köszönöm! Vége!
-Igaz érte megyünk?
-Természetesen, azonnal ott vagyunk.
-Már látom is a sziklát. - ült ki Baier doktornő az oldalsó ajtóba.
-Hátramegyek!
-Rendben!
-Ott a fiam a kiugró szikla alatt!
-Túl nagy a szél! Nem tudlak a kötéllel leengedni. - jegyezte meg Gitti.
-Akkor simán a kiugró sziklára engedjetek le! Onnan lemászok a hegymászó kötéllel.
-Az úgy jó lesz!
Fischer szanitéc hamarosan a sziklán volt és készülődött megmenteni a fiút.
-Ti menjetek a lányért!
-Biztos vagy benne? - tette fel kérdését Viki.
-Persze. Sima ügy! A hegyimentők úgy is azonnal itt lesznek.
-Köszönöm! Sosem felejtem el magának. - mondta a férfi, majd elindultak.
Tom rögzítette a kötelet, majd elindult a fiúhoz. Nemsokára egy méter volt közöttük, de meglátta, hogy szakadt a kötél.
-Ez nem lehet! - kiabált, közben átfordult fejjel lefelé és elkapta a gyerek kezét.
Ezután megkönnyebbülve sóhajtott.

5 perces út után a helikopter landolt a gyár mellett. Viki és a pasas kiszálltak, majd a gyárba siettek.
-Hol lehet? - nézett szét Viki.
-Fogalmam sincs. Sok helyre rejthette.
-Akkor igyekeznünk kell! - indult el Baier doktornő, de ekkor meghallottak bekapcsolódni egy gépet.
-Az aprítógép! Erre jöjjön.
Rövid futás után megérkeztek a masinához.
-Hogy tehette bele?
-Fogalmam sincs.
-Nincs időnk kitalálni. Felül van egy ablak. Ott fogok bemenni. Maga maradjon itt!
-Nem megyek én egy méterrel sem arrébb.
-Gitti indítsd a gépet. - szólt az orvosnő az adóvevőjébe futás közben.
Amire kiért a helikopter repülésre készen állt.
-Az épület tetejének közepén van egy ablak. Ott kell leengedned!
-Rendben, menni fog. Más egyéb?
-Kívánj szerencsét!
Másfél perc múlva Viki már az ablaknál volt. Nem volt bezárva, így könnyen átjutott rajta.
-Benzin szag van! - kiabált a férfi a doktornőnek.
-Akkor menjen ki! - intett a pasasnak, aki engedelmeskedett. -Még két méter, egy és elég!
Viki nem tétlenkedett az aprítógépben. A lányra gyorsan felakasztotta a mentőhevedert és felállította. Körülötte már minden lángokban állt.
-Gitti húzz! - adta ki az utasítást és a pilóta felhúzta az emelőkart. Éppen kiértek az ablakon, amikor a gyár berobbant.
Gitti letette kollégáját és a lányt a gyártól biztos távolságra.
-Kislányom! - ölelte át Jonas az eszméletlen lányát.
-El van kábítva. Hamarosan magához tér.
-Köszönöm doktornő!
A helikopterben König pilóta a Központtal beszélt.
-Hogy fél óra múlva tudnak kimenni a hegyimentők? Azonnal indulunk. Vége! - szakította meg Gitti a rádiókapcsolatot. -Viki! Sietnünk kell! A hegyimentők csak fél óra múlva érnek Tom-hoz.
-Nekem mennem kell. A mentők 2 percen belül itt lesznek. Maradjon a lánya mellett! A fiát a Mária Kórházba fogjuk vinni.
-Köszönök mindent doktornő!
Hamarosan a lányok már úton voltak.
-Kötéllel kell lemenjek Gitti. Viszem magammal a hegymászó botot.
-Jól van. Már nem olyan erősek a szelek.

Fischer szanitéc elmosolyogta magát, amikor meglátta a helikoptert.
-Ideje volt. Leszakad a kezem, ráadásul már csúszik is.
-Még fél percet bírj ki! - indult el a doktornő.
Amint egy magasságban voltak Viki a bottal odahúzta magát a sziklafalhoz.
-De örülök neked. - mosolygott Fischer szanitéc.
-Mióta vagy így?
-Amióta elmentetek. - válaszolt a szanitéc és érezte, hogy mindjárt kicsúszik kezei közül a fiú. -Nem tudom tovább tartani!
Baier doktornőnek viszont még éppen időben sikerült a gyerekre ráadnia a mentőhevedert.
-Köszönöm szépen! - indult meg felfelé a szanitéc.

Másfél óra múlva a hangár előtt landoltak. Gwen boldogan várta csapatát.
-Hallottam ügyesek voltatok!
-Mikor nem? - húzta fel vállait Tom.
-A gyerekek?
-Már maguknál vannak. Délután mennek is haza!
-Mi mehetünk Gwen? - kérdezte Fischer szanitéc.
-Majd ha fagy! - nevetett a bázisvezető, majd bementek a társalgóba.