Medicopter 117 - Újratöltve

44. Fejezet

-Központ, itt D-HECE. Landolunk a támaszpontunknál. Vége!
-Értettem Medicopter 117!
A hangár előtt Max és egy férfi álltak.
-Ki az a férfi? - érdeklődött Daniel.
-Fogalmam sincs. - reagált Jenny.
Landolás után a csapat a férfiakhoz sétált.
-Jó napot! Had mutatkozzam be! Ifjabbik Gunnar E. Höppler vagyok. A Medicopter új ellenőre.
-Új ellenőr? - döbbentek le a fiatalok.
-Igen! Mivel Fraser-Berger doktornő nyaraláson van, én fogom ellenőrizni a munkájukat. Amilyen hanyagság folyik itt az borzasztó. Elmaradt jelentések stb. Most pedig kérem fáradjanak be és írják meg az elmaradt jelentéseket. - mondta a bázisvezető helyettes és az irodájába ment.
-Ne aggódjatok! Höppler csak eleinte ilyen. Nagyon barátságos! Csak most új itt, megint.
-Megint? - lepődött meg Krüger doktornő.
-Höppler úr már volt itt bázisvezetőként.
-Nem érdekelnek a jelentések. Nekem most mennem kell. - indult el a szanitéc.
A szerelő csak némán állt.
-Hova megy?
-Most kapják meg az apasági teszt eredményét.
-Vagy úgy! Akkor már értem. - bólintott a szerelő és bement a hangárba.
A lányok társaság hiányában bementek a társalgóba az A csapathoz.

A szerelő a hangárban tisztította szerszámait, mindaddig amíg egy ismerős hangot nem hallott.
-Max!
A karbantartó arcán egy mosoly jelent meg.
-Isabell! - fordult meg a szerelő. -Örülök, hogy újra látlak.
-Én is Max!
-Mi szél hozott erre, ahol a madár se jár?
-Egy ismerőssel jöttem.
-Ismerőssel? Kit ismersz? - érdeklődött a szerelő.

A helyi kórház bejáratánál Saskia állt. Türelmetlenül várta Hoffmann szanitécet. Ahogy Daniel odaért egyből kérdőre vonta.
-Hol voltál ilyen sokáig? Egy terhes nőt nem szabad idegesíteni.
-Egy terhes nőt, aki azt hazudja, hogy tőlem van a gyerek.
Heinemann kisasszony csak rázta a fejét, majd átadta a teszt eredményét. Mielőtt a szanitéc elolvashatta volna vett egy mély levegőt, majd ránézett. "Daniel Hoffmann apasága 99,99%-ban valószínűsíthető, vagyis gyakorlatilag bizonyított." A férfi biztossága három másodperc alatt elszállt.
-Na? - mosolygott a nő.
-Ezt még fel kell dolgozzam. Most elmegyek.
-Itt hagysz? Még haza sem viszel? A gyereked anyja ennyit megérdemel!
-Akkor hazaviszlek.
-Mindjárt másabb.
-Bestia.
-Mit mondtál?
-Semmit, semmit.

A Traunstein város Medicopter bázisi társalgójában David ült le.
-Halljam! Mi rosszat tettél, hogy el kell mondanod. - nézett unokaöccsére Fischer szanitéc.
-Semmit! Nem látogathatom meg az unokatestvéremet?
-De, csak nem szoktál ok nélkül.
-Pedig egyre több ilyen lesz.
-Majd meglátjuk.
Schiller srác szavai után megérkezett Max Müller doktornővel.
-Had mutassam be nektek dr. Isabella Müller-t. - szólalt meg Max. -Ő Viki előde.
Senki sem szólalt meg. Minden szempár a doktornőre szegeződött.
-Tudom, hogy csodálatos vagyok. Nézhettek nyugodtan. - jegyezte meg az orvosnő.
-Nem kell komolyan venni. - mondta a szerelő.
-Max! - szólt rá Müller doktornő.
-Jól van! - nézett a karbantartó a plafonra.
-David, mehetünk!?
-Ha szeretnél. - állt fel a fiú.
Mindenki csodálkozott a jeleneten, de legjobban Tom.
-Isabell! Te ismered David-et? - kíváncsiskodott Max.
-Találkoztunk már párszor.
Távozásuk után csend telepedett a társalgóra.
-Úristen! - tette kezeit az arcára Fischer szanitéc.
Gitti csak nevetett.
-Nagyon rendes vagy. - jegyezte meg Max viccelődve.
-Ne haragudj Tom, de tökéletesen összeillenek. - nevetett a pilótahölgy.
-Azt én is látom. Túlságosan is.
-Ne aggódj! - szólalt meg Baier doktornő. -Lehet csak barátok.
-Nagyon remélem.

Hoffmann szanitéc kocsija Saskia háza előtt állt meg.
-Mikor költözünk össze? - érdeklődött a nő.
-Nem lesz semmilyen összeköltözés. Támogatom a gyereket mindenféle szempontban, de nem lesz több köztünk.
-Ezt nem teheted velem Daniel Hoffmann! Szeretlek téged.
-Pontosan annyira, amennyire azt az ismeretlen férfit, aki az utca túloldalán sétál el. - mutatott a szanitéc egy férfire.
-Nem! Te vagy életem nagy ője!
-Eltudom képzelni! - rázta a fejét Daniel.
-Összefogunk házasodni!
-Arról ne is álmodj!
-Ha nem veszel el feleségül akkor sosem fogod látni a gyerekedet. Olyan ügyvédem van.
-Fenyegetőzni még mindig tudsz.
-Te szemét! - vágta pofon a nő a férfit.
A szanitéc csak mérgesen nézett a nőre.
-Legközelebb gyűrűvel akarlak látni. - szállt ki Saskia a kocsiból.
-Ez nem lehet igaz. - ütött Hoffmann szanitéc a kormányra.

Pár órával később Heinemann kisasszony a plázában volt.
-Szia! - ölelte át hátulról David.
-Mit szeretnél?
-Nem is örülsz nekem?
-Nem! Terhes vagyok Daniel-től. Már nem lehet köztünk semmi.
-Úgy gondolod? - húzta magához közelebb a srác Saskia-t.
-Ne csináld! - mondta a nő, de a férfi megcsókolta. -Hamarosan férjes asszony leszek! Vége van köztünk mindennek.
-Pedig azt mondtad jók voltunk együtt.
-Az egy dolog! De gyerekem lesz mástól! Kérlek hagyj békén!
-Rendben! - engedte el a Schiller srác a nőt és elment.