Utolsó lélegzetig...(Miraculous fanfiction)

Rémálom...

Adrien/Fekete Macska szemszöge:

Már jó pár éve vagyok diákja a Francois Dupont(Bocsánat ha nem így kel írni)iskolának.Ezalat az idő alatt mindenki sokat változott.De egyvalaki mindenkinél jobban.Marinette.A lány már egyáltalán nem dadog mellettem.Egyre töbször áll ki Chloé ellen és legtöbbször győztesként jön ki a vitákból.Mégis van egy olyan megnyugtató, mégis erős kisugárzása, pont mint a Bogaramnak.Ő is az évek folyamán egyre gyönyörűbb lett.

Ezeken elmélkedek amint egy újjabb sikeres harc után bepattanok az ágyamban,majd mellettem Plagg a kis fekete sajtpusztító kwami megszólal.
-Jaj,főnök annyira kifáradtam!Ez a harc
minden erőmet elszívta ,majd éhenhalok!-játsza már megint a már jól megszokott ,,A kihalás szélén álló macskát"
-Egyél-jelentem ki miközben szememet forgatom és egy bűzölgő sajtot dobok felé amit gyorsan el is kap,majd engem elnyom az álom.

Hideg sötétség vesz körűl , nem látok semmit.A nagy csendet egy fájdalmas sikoly szakítja meg.Fekete Macskaként rohanok a hang irányába.De hírtelen megtorpanok.Egyszerűen nem tudok megmozdulni.Előttem meglátok egy ismerős alakot.Éjfekete haja kócosan omlik vállaira. Tele van sebbekkel melyekből vér szivárog.Azúrkék szemei most nem a megszokott vidámságtól csillogott.Tekintete meggyötört és ...fáradt.Ekkor esik le ,Marinette az.Egyszercsak térdre rogyik.Hiába akarok menni ,és felsegíteni,nem tudok.
Ekkor egy magas lila öltözéket viselő férfi lép hozzá.Pillangó szerű maszkja csak félig rejti el ördögi vigyorát amint a lányra le néz.Kezei között egy akumához hasonló lepke keringőzik ,ám ez más.Vörös mintái fenyegetően hatnak.
A férfi lehajol a lányhoz és ezt mondja.
-Add fel a küzdelmet.Csak néz magadra ,gyenge és fáradt vagy.Ha segítesz nekem én megszabadítalak a felelősségtől.
-Soha!-mondja fájdalmak közt határozottan.
-Fekete Macska! Tudni szeretnéd hogyan mentheted meg ezt a lányt?-kérdezi tőlem ,ám rám sem néz.Még mindig a lány szenvedését élvezi.De hirtelen rám emeli tekintetét és megszólal-Sehogy.
Ezzel a vörösen izzó pillangó,lila akuma társaival eggyüt megrohamozzák Marinettet. Erre a lány csak fájdalmasan felsikít.

Hirtelen ébredek álmomból. Érzem ahogy pár csepp könny végigszántja arcomat .Plagg félve de érdeklődve néz rám.Én csak a fejemet rázom majd magam elé suttogok.
-Karmokat ki!

Fekete Macskaként rohanok a párizsi házak tetején.Próbálom fejemből kizárni az álmomból megmaradt rémképeket ám nem megy.Azon kapom magam,hogy egy ismerős teraszon landoltam majd valaki megszólít.
-Fekete Macska?

Hát ennyi lett volna az 1. fejezet remélem tetszet.Építő jellegű kritikákat mindig szívesen várok!Sziasztok!