Perfectly Wrong ~S.M.~

1

Végre eljött ez a nap is. Az első nap a téli szünetből. Természetesen kihasználtam, hogy nem az a fránya ébresztő ébreszt hajnalok hajnalán hanem akkor kelhetek amikor csak szeretnék,így 10 után ébredtem.
Első utam a konyhába vezetett, ahol megittam a szokásos reggeli kávémat.
A mosogatóba raktam a bögrét, majd amikor láttam, hogy a kutyusom épp a kanapén henyél nem bírtam ki, hogy ne kezdjem el simogatni. Miután úgy voltam vele, hogy elég volt a jóból felálltam és elindultam a szobám felé.
Amikor elhaladtam a tükör előtt és belenéztem elborzadtam a látványtól. Egy smink nélküli, kövér lány nézett vissza rám. Szokás szerint elkapott a sírhatnék és akkor úgy döntöttem, hogy ha eddig nem sikerült most sikerülni fog, lefogyok és olyan leszek mint a többi lány. Igen, ezt évek óta mindig megfogadom.
A szobámba érve átöltöztem, gyorsan rendet raktam, majd olvasni kezdtem.

Na, de biztosan érdekel, hogy ki vagyok én. A nevem Daniella, de mindenki csak Ellának hív, 17 éves vagyok, 155 cm vagyok(igen,nem éppen a magasságomról vagyok híres), hosszú,barna göndör hajam van, a szüleimmel élek és van egy bátyám,Nick, aki ha minden igaz estére ér haza.

Késő délután volt már amikor anya hazaért.

-Szia!

-Szia, Ella! Milyen napod volt?

-Hamar eltelt, szinte egész nap olvastam. Neked?

-Nem is te lennél -mosolyodott el- fárasztó.

Ezután csendben neki álltunk a vacsora készítésnek.

-Nick ma jön haza.

-Igen, végre.

-Hiányzik a bátyád szivatása mi? -nevetett fel.-Jut eszembe, nem egyedül jön.

-Csak nem barátnője van?

-Nem,állítólag a legjobb barátja.

-Lány?

-Nem, fiú. Eléggé kivan a gyerek. Megcsalta a barátnője. Vagyis a volt barátnője.

-Ó...

-Igen, tudom. De remélem veled együtt talál magának valakit?

-Én ugyan kinek kellenék? -nevettem fel keserűen.

-Ella ne kezd megint.

-Dehát ez az igazság anya. Undorító vagyok és ne próbáld megmagyarázni, hogy nem így van.

-Ella... -szinte hallottam a gondolatait, hogy egészen pontosan mit kéne mondania amivel nem bánt meg -figyelj majd úgyis jön valaki, aki úgy fog szereti, ahogy vagy.
Nem akartam megcáfolni, mert csak megint neki állnánk vitatkozni és a végén én lennék a rossz. Úgyhogy inkább csendben maradtam és folytattam a zöldségek feldarabolását.

Amikor a vacsora már a tűzhelyen volt és a konyhában is rend volt visszamentem a szobámba és ismét nekiláttam az olvasásnak, egészen addig amíg a bejárati ajtót csapodni hallottam. Azzal a lendülettel összecsaptam a könyvem, az ágyra dobtam és rohantam le a nappaliba és a bátyám nyakába ugrottam.

-Hugi megfojtasz -nevetett fel és mégjobban szorított magához.

-Hiányoztál!

-Te is nekem! -azzal elengedett és feltűnt, hogy időközben apa is hazaért és hogy Nick mellett egy fiú ácsorog.

-Ella bemutatom neked Shawn Mendes-t. Shawn ő itt Ella, a húgom.

-Szia! Örülök, hogy megismerhetlek!

-Szia, én is!

Miután mindenki üdvözölt mindenkit Nick elkezdte felvinni a csomagjait. Gondoltam segítek, ezért megragadtam az egyik táskáját és nyúltam volna a másikért is, de Shawn megelőzött.Elindultam a szoba felé, majd amikor beértem leraktam a többi mellé.

- Mesélj mi a helyzet, Ella?

Éppen válaszolni akartam, de közben hátrafele lépkedtem amikor egy kemény mellkasnak ütköztem. Amikor megfordultam Shawn mosolygós arcával találtam szembe magam.

-Úristen, bocsi! -néztem rá bocsánatkérően.

- Semmi baj!

Oké, most tuti egy szerencsétlen idiótának néz. Egek, ezt nem hiszem el. Ennyit erről. Keltsünk jó benyomást elsőre.

- Kész a vacsi! -kiabált anya a konyhából.
Na jó, már csak az kell, hogy előtte egyek. Utálok mások előtt enni.

- Gyere Ella! -szólt rám Nick.
- Nem vagyok éhes.

- Mi az, hogy nem vagy éhes? Szinte két hónapja nem láttál. Anya a kedvencünket főzte. Gyerünk!

Amikor asztalhoz ültünk pont szembekerültem Shawn-al. Szuper, ha véletlenül félrenyelek teljes rálátása legyen arra ahogy megfulladok.
Szerencsére nem igazán foglalkoztak velem. Anyáék kifaggatták Shawn-t. Amit megtudtam róla: szeret énekelni, Nick szerint remekül gitározik, van egy húga és 20 éves .

- És veled mi van, Ella? - szólalt meg Nick. Shawn rámkapta a fejét és kíváncsian figyelt. Ássatok el könyörgöm. - Hallom igen jól teljesítesz a suliban.

- Igyekszem.

- Na ne szerénykedj! Miért vagy ennyire hallgatag? Enni se akartál, itt ülsz, meg se szólalsz és... -amikor csúnyán néztem rá hirtelen elhallgatott. Shawn-ra nézett, majd mindentudóan elmosolyodott. - Oké ne haragudj. Biztosan te is kimerült vagy.

Szerencsére utána elterelődött rólam a szó. Megköszöntem a vacsorát és épp indultam volna vissza a szobámba amikor Nick utánam szólt.

- Ella! Nincs kedved velünk filmet nézni?

- Most?

- Egy kicsit később, vegyél fel valami kényelmeset és majd szólunk.

- Rendben.

Kétségbeesetten mentem be a szobámba. Mi az, hogy vegyek fel valami kényelmeset? Gondolom pizsire gondolt. Az egyszer biztos, hogy én azt fel nem veszem előttük. Abban egy az egybe látják mennyire dagadt vagyok. Az is biztos, hogy a sminkem nem mosom le. Így is csúnya vagyok nemhogy anélkül.

- Kész vagy? -nyitott be hirtelen Shawn a szobámba, amitől úgy megijedtem, hogy eldobtam a kezembe lévő pulcsit.

- Bocsi! Nem akartalak megijeszteni. Annyira hülye vagyok! Kopognom kellett volna. Én...

- Nem ,nincsen semmi baj. Kész vagyok.
Bólintott, majd kiment az ajtón és nyitva hagyta gondolom azért, hogy kövessem.
Ekkor tűnt fel, hogy egy pizsinadrág és egy póló van rajta.
Nick szobájába beérve nem tudtam mit kezdjek magammal így gondoltam leülök az ágyra. Nick levágta magát mellém, amikor eszébe jutott, hogy lent maradt a nasi a konyhában.

- Ne hagyd csak! -szóltam utána. -Felhozom.

Elvettem az asztalról a két tálat és közben azon gondolkodtam, hogy miért is vagyok én ennyire zavarban. Végül arra a következtetésre jutottam, hogy fogalmam sincs, de abba kell hagynom, mert ha nem nagyon lefogom magam járatni.