악마 ( Demon ) / JooKyun ff. /

1. I can't do this anymore

A nevem Lee Jooheon, 18 éves vagyok. Most van az utolsó évem a gimiben. A szüleim tavaly hunytak el egy autóbalesetben, amit egy részeg sofőr okozott. Azóta egy pokol az életem. Az iskola vezetősége dilidokik tucatjához küldött, de a sokadik hasztalan alkalom után feladtam. Próbáltam a rokonokhoz fordulni segítségért, de azon kívül hogy a szánakozásukat hallgattam, semmit nem segítettek és az állapotom csak még rosszabbra fordult. A suliba emosnak meg halálmadárnak kezdtek gúnyolni és számtalanszor lettem áldozata fizikai bántalmazásnak is.

A mai nap sem volt kivétel. Szokás szerint egyedül indultam el a suliba,  kapucnimat a fejemre húztam, hiába sütött hétágra a nap. Egyszercsak egy hatalmas lökésre lettem figyelmes és erőtlenül terültem el el a földön.
-Figyelj a lábad elé Halálmadár! Nehogy még nagyobb baja legyen az agyadnak! - nevetett fel SeongWon, az osztálytársam. Bár nem néztem fel, mégis ezer közül megismertem ezt a hangot. Letöröltem a könnyeimet az arcomról, amihez némi vér is társult. Gyorsan megnéztem az arcom a telefonom kijelzőjének tükrében. Mondanom sem kell, borzalmasan néztem ki. A homlokomon egy hatalmas horzsolás terült el, amiből szivárgott a vér. Úgy döntöttem, hogy ezzel az ábrázattal inkább kihagyom a sulit. Pár igazolatlan már nem oszt. Szerencsére még nem jutottam messze a  házamtól. Ahogy hazaértem, dühösen csaptam be magam mögött a bejárati ajtót. Első utam a fürdőszobába vezetett. Lefertőtlenítettem a sebet, bár jelen állapotomban nem bántam volna ha elfertőződik. Miután kész voltam, izzadt és véres pulcsimat lecseréltem egy tiszta, fehér kapucnis pulóverre és levetődtem  a számítógép elé. Úgy éreztem, itt már nem segíthet semmit. Tudtam hogy erősebb, túlvilági erőkre lehet itt szükség. És itt nem Istenre gondoltam. Számtalanszor fohászkodtam hozzá, de le se szarta a fejem. Akárhányszor imádkoztam, csak minden még szarabb lett. Tudom, hülyén hangzik, de én hittem ezekben a túlvilági dolgokban. Leültem a gépem elé és rákerestem a démoni alkukra. Sok oldalon figyelmeztettek, hogy ne menjünk bele ilyen alkukba, hisz akár az életünkkel is fizethetünk. Azt hiszem, abban a pillanatban túl elkeseredett voltam ahhoz hogy érdekeljen. A grimoárokban utánanéztem a démonok pecsétjeinek és kiválasztottam egyet. A pokol hét hercege közül az egyiket. Kinyomtattam a pecsétet, majd összeszedtem az összes szükséges dolgot. Fekete gyertyákat, füstölőt és tükröt. Fordított pentagram alakba tettem a gyertyákat, majd meggyújtottam őket és a füstölőt is.  Kiürítettem a fejem és elmormoltam az interneten talált igét. A fekete gyertyával a kezemben álltam a tükör előtt és vártam, hogy a megmentőm megjelenjen. Már épp kezdtem volna feladni a reményt, mikor egy mély hang szólalt meg a hátam mögül.

-Csak nem rám vársz? - amilyen gyorsan csak tudtam, odakaptam a fejem. Egy sütétbe burkolt alakot véltem felfedezni. Semmi emberi külseje nem volt, inkább csak egy árnynak tűnt.
-A nevem Azazel, a Pokol hercegeinek egyike vagyok. Miért szólítottál, szépséges ifjú? - kérdezte mély, búgó hangon. Minden porcikám remegett, mégis magabiztos hangon szólaltam meg.
-Elnézésed kérem, hogy iderángattalak! Hatalmas szükségem lenne a segítségedre! Te vagy az utolsó reménységem.- tisztelettel beszéltem hozzá, hisz kinek lenne kedve magára haragítani az Alvilág erőit.
-Ugyan kedves, állok szolgálatodra. Nem tudom mi késztetett téged arra, hogy hozzám fordulj, de biztosíthatlak róla, hogy a segítségedre leszek. De ugyebár ennek ára van.
-Igen, jól tudom! Mi lenne az?
-Nos, nem nagy dolog. Az életedben meg fog jelenni egy személy, akibe te halálosan bele fogsz szeretni. Ha a szerelmed viszonzatlan lesz, a lelked a halálod után hozzám kerül és őrült kínok közt fog vergődni a Pokol legmélyén. Ám ha eléred, hogy viszonzást találjanak az érzéseid, megtarthatod a lelked és a te részed törlődik a szerződésből. Nos, mi a véleményed? - kérdezett megbabonázó hangján. Nem tudtam és nem is akartam gondolkozni a válaszomon.
-Rendben van! - bólintottam rá.
- Csodálatos! Akkor már csak egy csepp vérre lenne szükségem és a becses nevedre! - nyújtotta ki a karját felém.
-A nevem Lee Jooheon. - tartottam a kezem, mire egy apró vágást éreztem a kézfejemen.
- Nos, Jooheon, a szerződés érvénybe lépett. Az életed mától gyökerestől meg fog változni. Sok sikert az új életedhez. - hajolt meg előttem, majd eltűnt. Megkönnyebbülten kifújtam a  levegőt. Nagyon kíváncsi voltam hogy mennyit fog változni az életem és hogy ki lesz az, akibe én halálosan szerelmes leszek.

Sziasztok! A 귀신 után úgy döntöttem hogy újabb démonos történetbe kezdek, ezúttal egy másik kedvenc Monsta X párosommal. Remélem hogy elnyeri majd a tetszéseteket! Legyen szép napotok és B.Ú.É.K mindenkinek!💖💖