악마 ( Demon ) / JooKyun ff. /

2. I can be your hero

Aznap este végre nyugodtan hunytam le a szemem. Hittem benne hogy végre minden rendbe jön.

A reggel sajnos nagyon hamar eljött. Fáradtan kászálódtam ki az ágyamból. Megigazítottam az ágyamat és a fürdőszoba felé vettem az irányt. Gyorsan megmostam a fogam, egy vékony réteg alapozót kentem fel az arcomra, hogy elfedjem kék-zöld foltjaimat. Rendbeszedtem rakoncátlan tincseimet, majd a szobámba mentem, hogy találjak valami elfogadható ruhát magamnak. Egy fekete, szaggatott farmer és egyszerű, fekete póló mellett döntöttem. Ránéztem az órára és rájöttem hogy rohadtul késésben vagyok. Magamra kaptam a bőrdzsekimet és a cipőmet, vállamra vetettem a sulitáskám és már indultam is. Sietős léptekkel indultam el a számomra poklot jelentő hely felé. Ahogy beléptem a kovácsoltvas kapun, valaki elkapta a táskám és erőteljesen visszarántott, aminek következtében a földön kötöttem ki. Nem kellett sokat gondolkodnom hogy ki tehette. Kurva jó.... ezek szerint hiába adtam el a lelkem egy démonnak, mégse változott semmi.
- De kicsípted magad, Halálmadár. Látom elfedted a tegnapi kis találkozásunk nyomait.- nevetett gúnyosan SeongWon. - Szerintem rádférne egy kis lila smink. Jól állna! - köpte a szavakat. Az első ütés az arcomat érte. Jól tűrtem a fájdalmat, az évek alatt volt időm megszokni. Behunytam a szemem és vártam a következőt.
-Szerintem kurva gyorsan engedd el! - hallottam meg egy mély hangot SeongWon háta mögül. Bántalmazóm egy gúnyos nevetés kíséretében tette fel a kérdését.
-Miért, ha nem? Akkor mi lesz? - engedte el a kabátom szegélyét, mire a földre zuhantam. Lassan nyitottam ki a szemeimet. Egy vékony, fekete hajú fiú állt SeongWonnal szemben.
- Biztos meg akarod tudni hogy mi lesz akkor? - húzta félmosolyra a száját, majd egy hatalmasat ütött a srác gyomrába.- Szerintem bocsánatot kéne kérned a fiútól! - mutatott rám.
- Menj..a...pokolba!- nyögte ki elhalóan SeongWon.
- Már jártam ott és hidd el, nem túl jól bánnak az ilyen férgekkel mint te! - emelte az öklét, de ezúttal az orrát célozta meg. A reccsenésből ítélve valószínűleg eltört.
- Ki a franc vagy te? - nézett fel rá SeongWon.
- Csak egy srác, aki ki nem állhatja az ilyen patkányokat mint te! - mosolyodott el gúnyosan, majd leguggolt a sráchoz.
-Ha még egyszer hozzáérsz, garantálom hogy megmutatom neked, milyen is a valódi pokol, úgyhogy vigyázz magadra te kis pöcs! - suttogta majd megütögette az arcát.
-Jól vagy? - nyújtotta felém a kezét, amit hezitálás nélkül fogadtam el.
-Azt hiszem! Öhm...köszönöm! - vörösödtem el teljesen. Le sem tagadhattam volna hogy elég mély benyomást tett rám ez a srác. Nem csak azért, mert megmentett, hanem azért is mert vitathatatlanul nagyon jól nézett ki. Koromfekete haja kissé a szemébe lógott, fekete farmert és egy Nirvana-s felsőt viselt és a szemöldökében egy piercing ékeskesdett, ami teljessé tette az egész megjelenését.
- Igazán nincs mit! Mióta tűröd ezt? - bökött a fejével a még mindig sokkos állapotban lévő SeongWon felé.
-Úgy három éve..- hajtottam le a fejem.
-És senki nem segített? - kérdezte megrökönyödve, mire megráztam a fejem. - Milyen egy elcseszett világ ez..- sóhajtott fel.
- Indulnom kéne órára! - mondtam halkan, mire a srác felhorkant.
-Ilyen ábrázattal be sem kéne tenned a lábad az épületbe! - mondta, majd megragadta a kezem és az egyik pad felé kezdett húzni.
-Ülj le!- nyomott le a padra. A táskájából előkapott egy tubus kézfertőtlenítőt és pár papírzsepit.
-Ez most csípni fog!- figyelmeztett, majd választ nem várva állt neki kitisztítani a sebem. Hang nélkül tűrtem az égető érzést.
-Látom jól bírod a fájdalmat! - mosolyodott el. - Kész vagy! Mostmár egész emberien nézel ki.
-Köszönöm! - mondtam halkan. -Amúgy ha már megmentettél, illene bemutatkoznom. A nevem Lee Jooheon! 11.-es vagyok.
-Oh, igaz is! A nevem Im Changkyun és ezek szerint osztálytársak leszünk Jooheony.- vigyorodott el, mire a szívem kihagyott egy ütemet. Most komolyan, nem elég hogy megmentett, még osztálytársak is leszünk? Talán mégis van valami jó abban hogy eladtam a lelkem. Vajon Ő lenne az, akiről a démon beszélt? Ha igen, akkor minél hamarabb el kell érnem hogy belém szeressen!