악마 ( Demon ) / JooKyun ff. /

13.Feeling

FIGYELMEZTETÉS!! A részben 18+os tartalom található. Nem nagyon szoktam ilyen részeket írni de most valahogy így hozta az élet. Ha nem szereted az ilyen tartalmat, akkor ezt a fejezetet hagyd ki, ha pedig te is elvetemült fujoshi vagy, akkor jó olvasást. Ezt terveztem utolsó fejezetnek, de ha van rá igény akkor írok hozzá egy-két extra fejezetet. Nem is húzom az időt, jó olvasást! :)

Jooheon:
Elég későn értünk haza aznap a suliból. Changkyun nagyon furán viselkedett, persze tudtam hogy Choa az oka. Hiába bizonygattam hogy csak Kyunnie-t szeretem, egyszerűen még meghallgatni is alig volt hajlandó. Aznap megvolt az első igazi veszekedésünk. Iszonyatos dolgokat vágtunk egymás fejéhez, részben Choa, részben pedig Siyeon miatt. Mind a ketten baszott féltékenyek voltunk a másikra, csak elég hülyén kezeltük a konfliktust.

Ahogy beértünk a lakásba, levágtam a táskám a földre és a szobámba vonultam egy hatalmas ajtócsapódás kíséretében. Bekapcsoltam a zenét, feltekertem a hangerőt és eldőltem az ágyon. Nagyon fájt hogy ennyire nem tudtuk kezelni a helyzetet, sokkal szívesebben lettem volna a társaságában, mint egyedül. A könnyeim utat törtek maguknak, hiába próbáltam visszafolytani őket. Egyszerűen csak boldog voltam hogy Kyunnie-n kìvül más is szóba állt velem.
Nem sokáig tudtam fenntartani a látszatot, miszerint haragudtam rá, egy percet sem bírtam volna tovább ki nélküle. Lehalkítottam a zenét és óvatosan slisszoltam ki a nappaliba, ahol Changkyun a kanapén ült felhúzott lábbakkal és a TV-t bámulta. Le mertem volna fogadni hogy azt sem tudta hogy milyen mesét néz éppen.

-Kyunnie, sajnálom, néha rohadt nagy fasz tudok lenni.- karoltam át a vállát, mire felsóhajtott.

-Nem nagyobb mint én! - húzta mosolyra a száját. Leültem mellé a kanapéra és egy gyengéd csókba vontam.

-Felejtsük el a történteket. Hülyén kezeltük a konfliktust, legjobb családban is előfordul.- mosolyodtam el és a vállára hajtottam a fejem.- Amúgy mit nézel?-próbáltam terelni a témát.

-Igazából fogalmam sincs, de az biztos hogy nem gyerekeknek készült...- a képernyőre pillantottam, majd azonnal el is fordítottam a fejem.

-Jesus, a gombás mese...-nyúltam azonnal a távirányító után és azonnal ki is kapcsoltam a készüléket. Bőven elég volt ez az agyrém egyszer is az én ártatlan szemeimnek. Nem mondom hogy nem néztem végig, sőt akkor még tetszett is, de akkor még én voltam a magányos, fura gyerek, így teljesen rendben volt hogy teljesen beteg, rajzolt japán pasikat néztem.

-Hány ilyen van még letöltve szerencsétlen számítógépedre?- sandított rám Changkyun perverz vigyorral az arcán, mire én azonnal a fejemre húztam a pólómat ezzel eltakarva pipacsvörös arcomat.- Nem ítélkezem meg semmi ilyesmi, a kék hajú srác egész dögös.-nevetett fel, mire azonnal lehúztam a fejemről a sötét anyagot és egy gyilkos pillantást vetettem fekete hajú barátomra, aki azonnal védekezően maga elé helyezte karjait.- Honey, ezek csak 2D karakterek, semmi szükség rá hogy féltékeny légy. Amúgy is, ezerszer jobban nézel ki.

-Ja persze, majd ha lesz időm akkor hiszek neked...-motyogtam, majd még mindig sötét tekintettel pillantottam fel rá.

-Gyere ide, mindjárt kigyógyítalak a sötét nézésedből.- ragadta meg a karjaimat és nemes egyszerűséggel maga alá gyűrt. Hirtelen köpni-nyelni nem tudtam, csak vörös arccal néztem a felettem magasodó fiúra, aki észrevéve zavaromat, csak elvigyorodott, majd ajkaimra hajolt és vadul vette birtokba azokat. Ez a csók sokkal intenzívebb volt, mint eddig bármelyik, amelyikben részem volt. Alsó ajkát kicsit megharapva tudattam vele, hogy tetszik amit csinál és valószínűleg megölöm ha abbahagyja. Kis idő múlva kifulladva szakította meg csókunkat, majd áttért a nyakam kínzására. Nyálas puszikkal hintette be a bőrömet, olykor-olykor megszívva azt. Torkomból olyan hangok törtek fel, amire nem is gondoltam hogy képes vagyok kiadni azokat. Kínzó lassúsággal hámozta le rólam a pólómat, én pedig próbáltam elrejteni sebekkel tarkított felsőtestem, mire gyengéden rácsapott a kezemre és felnézett rám.

-Ne takard magad! Gyönyörű vagy, ezek a hegek pedig azt mutatják hogy mennyire erős vagy. Egy csoda vagy Jooheon!- szavai hallatán a szemeim azonnal elhomályosultak az előtörő könnyeim miatt.  Soha senki nem mondta még nekem hogy gyönyörű vagyok, főleg nem egy olyan ember akit teljes szívemből szeretek. Nem sok időm volt a szavain rágódni, hisz kezei egyre lejjebb vándoroltak. Egyre jobban kapkodtam levegő után, mire elhajolt tőlem és felült a kanapén.

-Már nem azért, de mi a faszt csinálsz?-néztem rá kipirulva, mire felnevetett.

-Ejj de felbátorodtál életem!-mondta egy kaján vigyor kíséretében.-Amúgy csak átviszlek a szobádba, mert a kanapé nem túl kényelmes és azt akarom hogy emlékezetes legyen az első.-kacsintott rám,majd az ölébe kapott és a szobámba kezdett cipelni. Út közben már én sem tétlenkedtem, Changkyunról is lekerült a póló, megvillantva ezzel izmos felsőtestét. A szobába beérve azonnal az ágyra dobott és újra felém kerekedett. Úgy marta az ajkaimat, akár egy éhes oroszlán a prédáját. Kezeim közben bejárták egész felsőtestét, majd még lejjebb haladtak, kihámozva őt nadrágjából. Mivel fel akartam mérni, hogy mégis mire számítsak, ezért az alsóján keresztül ráfogtam tagjára, mire egy jóleső nyögés hagyta el ajkait.

-Tssh, de türelmetlen valaki.- vigyorodott el, majd megszabadított a rajtam lévő utolsó ruhaanyagtól is.- Ha valami nem jó vagy fáj, szólj és megállok.- simított végig arcomon, mire egy aprót bólintottam. Belém vezette első ujját, amihez hamar csatlakozott a második és a harmadik is. Nem mondom hogy nem fájt, de hála a nyomorult életemnek, elég jól bírtam a fájdalmat és csak az lebegett a szemem előtt hogy végre a szerelmemmel lehetek. Mikor már megszoktam az érzést, róla is lekerült az utolsó ruhadarab. , majd ujjait felváltotta ő maga. Elég nehezen szoktam meg a méretét, iszonyatosan feszített, de végül erőt vettem magamon és löktem egyet a csípőmön, jelezve hogy mozoghat, amit ő készségesen teljesített is. A fájdalmat felváltotta az élvezet, egyre gyorsabb tempót diktált, a szobát pedig betöltötte a nyögéseink hangja. Nem sok idő kellett. hogy átlépjem a gyönyör kapuját, ahová pár lökés után Changkyun is követett. Kifulladva gördült le rólam, majd magához ölelt és egy puszit nyomott a fejem búbjára. Mindketten kapkodtuk a levegőt, majd végül erőt vettem magamon és megszólaltam:

-Legközelebb szólhatnál, hogy ilyenkor újra démonná változol.- vigyorodtam el mellkasára hajtva a fejem.

- Néha vissza tudom hívni ha akarod.-kacsintott, majd felhúzott magához és egy lágy csókot nyomott ajkaimra.- Szeretlek Jooheon és egy percig nem bánom hogy feladtam érted mindent. A legjobb dolog vagy, ami valaha történt velem.-mondta mosolyogva.

-Én sem bánom hogy megidéztelek aznap, hisz miattad újra tartozom valahová. Gyere, menjünk el fürdeni, aztán aludjunk délig.- mosolyodtam el lágyan, mire a fiú felnevetett.

-Micsoda nagyra törő tervek. Na akkor indulás.-húzott fel az ágyról és a fürdő felé kezdett tolni.- Esetleg egy második kör?-nézett végig rajtam perverz vigyorral az arcán, mire én egy jól irányzott mozdulattal hozzávágtam a törölközőmet.

-Nyughass perverz démon! 

Az életem nem is alakulhatott volna jobban. Igaz, eladtam a lelkem, de cserébe megtaláltam az igaz szerelmet a legtökéletesebb fiú képében, akinek bár sötét a múltja, mégis azt érzem nála őszintébb és tiszataszívűbb fiút nem is találhatnék és hálás vagyok a sorsnak, hogy visszakaphattam őt.

                                                                                 VÉGE