Világok határán

Felhőrévész

Megáradt a Hold patakja.
Égi selymet szőtt a zajba.
Megéreztem, ő jött ismét:
fényruhájú Felhőrévész.

Kit visz most el tutajod,
hogy igazságra juthasson?
S vajon majd a kiválasztott
léket üt a varázslaton?

Mit keringsz az álmok felett
míg kezed a csenddel nevet?
Itt vagy, látlak... Kérlek engedj
átlépnem a végtelenbe!

Mert áhítom én már zenéd,
minek fül nem fogja jelét.
Jöjj el kérlek örök érzés!
Testet öltött örök szépség!

Mosolyod szemedbe tévedt,
s mint a zarándok lelkében
a zsoltárrá növelt ének,
ráhullik a föld ölére.

Suhanj kérlek újra felém!
Köss ki egy hű szív peremén,
és én nem bánom már, nem én,
hogy a kanyar mindig rejtély.

Csak gyere, s maradj, míg bennem
tavirózsa nyílik csendben,
s megváltja majd utam díját,
oda, hová sorsom írták.

És boldog leszek így, meglásd...
Magammal vívén egy szempárt,
egy állhatatos érintést,
s a tüzek édes méz ízét.

És látták mind a csillagok
mit nem írnak a hírlapok:
„Felhőrévész gondolával
embert vitt az égen által."

Zene: Dirk Maassen – Away
https://www.youtube.com/watch?v=zlWzXnOG9wc&t=203s