I.
Csupaszon terül fölénk a tiszta ég
hűvös kékségébe burkolja
lelkem megújult frissességét.
II.
Fénnyel festett tenger a sok ezerszínű lomb,
a napkeltében remegve, sziporkázva csillog
III.
Most az alkony izzik vörösen,
s a lágy szellőnek duruzsolnak a fák
varjak vetnek árnyékot a szántóföldek hátán.
Felhők alja a horizonton lángokban áll,
parázslik még véresen a napesti határ.
IV.
Az erdő misztikumában mélye van az ősznek,
biztonsága benne a megriadt őznek.
Az indák foszlottan bordóba ringanak,
a kéreg barnája egyre szárazabb,
törékeny levelek táncában sárgul az avar.
V.
Szürkén csurran és cseppen az eső
fémmentes, friss illata párolog a földből,
lombokból kikevert színekkel festi meg a szívet,
szivárvány pupillákban támad fel az Ihlet.
VI.
Pocsolyába esett falevelek...
ernyedt testük az időn már csak nevet.
YOU ARE READING
Világok határán
Poetry2018 - Egy év verseinek válogatott gyűjteménye Ezek a versek a mindennapokban is fel-felbukkanó érzeteket, pillanatokat, élethelyzeteket hívattak átadni különféle formákban. Leginkább az elvágyódás, ki nem mondott érzelmek, és önmagunk keresésének t...
