Szétterül fülledten az erdő
fái már magukba burkolóznak
megneszelték: lesben tüzes az ég
leveleik félve zsugorodnak
A mozdulatlanságból kibomlik
egy fűszálrezdülés, és kiolt
minden lélegzetet, hol rémült
zsálya oázis sír holt sikolyt.
Megfagyott a folyó és dübörögnek
odafent a dühöngő angyalok
és fotonból verőerek hasítanak
ketté felettünk egy plafont.
Megérkezik, nincs hová menekülj.
Fullasztó termete rád nehezedik,
szárnyra kap a tébolyult pánik
hátrahagyva mázsás cseppjeit.
Míg a káosz uralomra tör
égig érő fákat ujjal derékba tör,
kavicspatak orkánjával
bombázva sziklahegyet gyötör.
A levendula mosolyog csak halkan
kimérten suttog a viharban.
lila titkának béke-illata
gőzölög a zuhatagban.
A levendula Te vagy bennem,
ha ledönti viharom a csendet
virágaidba lapulva bújva
túlélem a zord vészt újra és újra.
S hogy kivérezzem bűneimet
a pusztításról készül átirat
és leltár, mit így majd felitat
könnyeim opáljával az áhítat.
És ha elviszi és széttépi a sok
szélben ficánkoló papírcafatot,
melyeken egykor szívem lakott,
kezeddel lágyan arcomat simogatod.
Mert benned lelek én oltalmat
itt e Földön egyedül,
s ha levendula nő egy réten
a vihar az, ki menekül.
Zene: Armand Amar – The Flood
www.deezer.com
YOU ARE READING
Világok határán
Poetry2018 - Egy év verseinek válogatott gyűjteménye Ezek a versek a mindennapokban is fel-felbukkanó érzeteket, pillanatokat, élethelyzeteket hívattak átadni különféle formákban. Leginkább az elvágyódás, ki nem mondott érzelmek, és önmagunk keresésének t...
