Belépsz, de lépésed itt elnémul
megragad a Kereszt, karja átfon
meghal, ki ez ölelésből szabadul
mint kiálló szegek a fából.
Előtte ott fehérlik a homályban
vibráló hamvas rózsa egy vázában
tisztábbat soha még eső sem láthat,
szárából víz csepeg le az oltárra.
Mellette csak egy gyertyaszál beszél,
ropog és pislákolva táncol
érti a rózsa, de tüskéje nincsen;
így szirmával táplálja a lángot.
Végül véresen felsír, a váza megreped;
a fájdalom fél, majd földre rogy;
reggelre eltűnik nyomtalanul...
De körülötte ma is áll a templom.
Zene: J.S. Bach – Herr unser Herrscher
https://www.youtube.com/watch?v=lJWjdc0DFFI
YOU ARE READING
Világok határán
Poetry2018 - Egy év verseinek válogatott gyűjteménye Ezek a versek a mindennapokban is fel-felbukkanó érzeteket, pillanatokat, élethelyzeteket hívattak átadni különféle formákban. Leginkább az elvágyódás, ki nem mondott érzelmek, és önmagunk keresésének t...
