Valahol az ég alatt
sínek közé esett egy erdő.
Zölden kiált siralma,
párolgó vérét mossa az eső.
Benne egy kis világ
mint parányi igazgyöngy,
szíve vibrál, de nincs virág
sehol a poliésztermezőn.
Vasméhek lába nem porozza
éltét, csak drótba fonja,
és szennyes sarát tapossa,
de jön már, közeledik a vonat.
Valahol az ég alatt
Sínek közé esett egy Föld.
Vörösen kiált fájdalma,
csorgó könnyét ellepi a köd.
ESTÁS LEYENDO
Világok határán
Poesía2018 - Egy év verseinek válogatott gyűjteménye Ezek a versek a mindennapokban is fel-felbukkanó érzeteket, pillanatokat, élethelyzeteket hívattak átadni különféle formákban. Leginkább az elvágyódás, ki nem mondott érzelmek, és önmagunk keresésének t...
