Szeme cinkosan megvillan.
Rejtelmes mélységét rád taszítja,
mint a szakadék; riaszt és vonz egyszerre,
nyúlj felé, s ugorj rá a sötét végtelenre.
Suhanó fellegek habján zongorázik,
eltévedt szelek hátán korcsolyázik.
És égből lelógó kötelekre mászik;
az esőerdőkön áthintázik.
Haja meglibben, alakja lebeg előtted,
nem tudhatod, veled lát épp vagy belőled.
Ne kérdezd, ha feloldódik hangjában,
kövesd, hogy el nem vesszen magában.
Hajnalban a tisztás koszorút tesz fejére
a burokként párolgó harmat ködjében.
Ilyen szertartás nincs több a világon,
Szívvel látsz csak át azon a határon.
S ha a csöndben megneszeli jelenléted,
hullámzó, éjsötétkék köpenyében
mosolyogva szórja útvesztőit eléd,
hogy szemében a ragyogást egyszer majd megértsd.
- A vers Ludovico Einaudi - Lady Labyrinth című zenéjére született.
https://www.youtube.com/watch?v=XZDC1QvMhNs
ESTÁS LEYENDO
Világok határán
Poesía2018 - Egy év verseinek válogatott gyűjteménye Ezek a versek a mindennapokban is fel-felbukkanó érzeteket, pillanatokat, élethelyzeteket hívattak átadni különféle formákban. Leginkább az elvágyódás, ki nem mondott érzelmek, és önmagunk keresésének t...
