Elválaszthatatlanul

29 1 0
                                    


Izzó vörössel
írtalak vérembe
és már nem látom,
hol mosódsz bele
a végtelen körbe
hogy radírral csupán
kisikálhatnám részedet.

Néha még elkap a vágy,
hogy gondoljak rád
és lebontja körülem
a látszat védőfalát
zengve a múlt bús himnuszát.
De érted már nem szól rekviem
mi rég fellegekbe szállt.

Csak mélyen, két holt lélek szelleme
vérzik még a szív sebein át.    

Világok határánМесто, где живут истории. Откройте их для себя