Izzó vörössel
írtalak vérembe
és már nem látom,
hol mosódsz bele
a végtelen körbe
hogy radírral csupán
kisikálhatnám részedet.
Néha még elkap a vágy,
hogy gondoljak rád
és lebontja körülem
a látszat védőfalát
zengve a múlt bús himnuszát.
De érted már nem szól rekviem
mi rég fellegekbe szállt.
Csak mélyen, két holt lélek szelleme
vérzik még a szív sebein át.
ŞİMDİ OKUDUĞUN
Világok határán
Şiir2018 - Egy év verseinek válogatott gyűjteménye Ezek a versek a mindennapokban is fel-felbukkanó érzeteket, pillanatokat, élethelyzeteket hívattak átadni különféle formákban. Leginkább az elvágyódás, ki nem mondott érzelmek, és önmagunk keresésének t...
