Ragacsos sárban hemperegsz.
Erőszakkal oltottak beléd egy tűt.
Arcod földnek vetve fetrengsz,
nyüszítesz azért, ami eltűnt.
Mert láttad őt, az eljövendőt,
érte vállaltad a harcot
s most a forrón csorgó könnylepedő
vízráncosra áztatja arcod.
Maszkok szavakkal némítanak
valamit, ami nem kimondható,
és benned szérummal zsibbasztanak
egy hangokból szőtt hajót.
Lenyomnak a dudvás mocsokba,
levegőhöz így nem juthatsz.
Zihálsz, remegsz, csontod ropogva
kiált: szükség! itt most szükség van!
És e sikolyra kilyukad a sötét
és én meghallom a csendet:
egy pillanatnyi fényösvény.
Tükörjég mélységem felett.
Zene: Ludovico Einaudi - Eros
https://www.youtube.com/watch?v=NDz4DjrEW5s
CZYTASZ
Világok határán
Poezja2018 - Egy év verseinek válogatott gyűjteménye Ezek a versek a mindennapokban is fel-felbukkanó érzeteket, pillanatokat, élethelyzeteket hívattak átadni különféle formákban. Leginkább az elvágyódás, ki nem mondott érzelmek, és önmagunk keresésének t...
