Világok határán

Ha majd a szerelmet...

A remény gyilkosait keressük
égen-földön, árkon-bokron keresztül
a közveszélyes temetőt,
hol szellem fojtja a szeretőt.

Ez egy kiáltvány kellene legyen...
a szónak járjon benne az értelem,
de hangszálaim kiforgatva
már csak befelé ordíthatnak,
mert kikoptak belőlük az álmok,
zsugorodnak egyre a határok,
hogy csupán tűszúrással lehessen
megölni a kipukkasztott lelket.

Ha majd a szerelmet megírták
túlzengik tán az orgona sípját.

Elhajlik az árnyék, ha nem síkra vetül
torznak tűnő, megértetlen egyedül
és mögötte a szín is eltűnik,
a valóság kizökken, rendjéből kiűzik.
Fehér égbolt alatt feketéllő fákon
vak szelek zörögnek az ágon,
betonba taposott levelek mellett
azt hiszem, eltévedtem.

Ha majd a szerelmet kiásták
visszatérnek tán az elveszett harmóniák.

Milliónyi csillagmorzsa tanúja az égen,
hogy messzeséget áthidalni lehetséges.
Bár nappal is éreznénk, hogy sötétben járunk...
tükörcseppek lévén magunkat miben látjuk?
A felhőkarcoló oltsa belénk a Napot,
hadd halljam szívedet, ahogy felém dobog.
A volt-van-lesz közti utakat keresem,
mellkasomra a lelkemet belülről kikenem.

Ha majd a szerelmet megvarrták
feltámad a remény s tán hozzám is eltalál -

ha majd a szerelmet átvitték...
és a túlsó partra kitűzték.

Nagy László: Ki viszi át a szerelmet című versétől inspirálva

Zene: Abel Korzeniowski- Dance for me Wallis    
https://youtu.be/YxO1csWNKmg