VISSZATEKINTÉS A MÚLTBA ᵇⁱⁿˢᵘⁿᵍ [✔]

091

Jisung mikor másnap reggel megérkezett az irodába, nem akart hinni a szemének. Azt hitte, hogy menten kicsúszik a lába alól a talaj.

– Köszönöm – mosolygott rá Changbin – viszonylag őszintén – egy epres sajttortát tartva a kezében. Magabiztosan bámult a meglepett asszisztens szemébe, aki csak tátott szájjal lépkedett előre az irodában.

– Ez meg-

– Igen. A hűtőben van epres jégkrém. És vettem reggelit meg kávét is – mondta Changbin, ahogy Jisung felé nyújtotta a tortát. Igazából már zsibbadt a keze, minél hamarabb meg akart szabadulni a doboztól.

– Miért?

– Nos... köszönettel tartozom neked. Nélküled nem lett volna ennyi részvényesünk vagy szponzorunk. És tudom, hogy néha bunkó vagyok, sőt eddig azt hittem, hogy utállak, de attól még nagyon sokat segítettél. Szóval köszönöm. – Changbin végül a fiatal kezébe nyomta a tortát, aki még mindig sokkolódva volt, de azért elvette a neki szánt dobozt.

Jisung úgy érezte magát, mint aki mindjárt elkezd sírni. Konkrétan bömbölni készült. – Úristen. Ez nagyon kedves tőled!

Letette az asztalra a sajttortát, majd gondolkodás nélkül ugrott az idősebb nyakába. Nem akarta, hogy az idősebb lássa a könnyes szemeit.

– Ölelj meg te is – morogta kicsit mérgesen, mire Changbin csak megforgatta a szemét és erősen a dereka köré fonta a karját.

Jisung hagyta, hogy az idősebb majdnem kipréselje belőle a levegőt is. Changbin pedig a világos hátára helyezte a nagy tenyereit és simogatni kezdte azt. Ezek az apró mozdulatok a fiatallal azt éreztették, hogy ő milyen apró a másik mellett.

Ez a mérhetetlenül hosszúra sikeredett ölelés Jisung fejét újra megfájdította. De talán csak azért, mert egész héten nem nyúlt a gyógyszerekhez.

A világos hajú szíve kihagyott egy ütemet, ahogy megérezte Changbin hosszú ujjait az oldalán. Jisung elbújtatta az arcát Changbin nyakhajlatában.

– Rendben. Elég lesz enny-

– Még egy kicsit. Annyira kényelmes így – suttogta Jisung. Persze nem ezt volt az egyedüli ok, amiért nem akart megmozdulni. Az arca olyannyira vörössé vált, hogy nem szerette volna, hogyha Changbin meglátja.

Az idősebb sóhajtott egyet, majd erősen megszorította a vékony fiú derekát. Az arcát végül Jisung vállára hajtotta.

Mindkettejük azt érezték, hogy megkönnyebbültek. Jó érzéssel töltötte el őket, hogy egymást ölelhették.