VISSZATEKINTÉS A MÚLTBA ᵇⁱⁿˢᵘⁿᵍ [✔]

082

- Kell egy munka - jelentette ki Jisung, miközben keresztben feküdt Changbinon, és a mellkasán nyugtatta a fejét. A pólója szélével játszadozott, míg az idősebb a haját piszkálta.

- Még mindig dolgozhatsz az apámnak - hümmögte Changbin, s a világosbarna tincseket kíváncsian forgatta az ujjai közt.

Jisung csak lazán vállat vont. - Középiskolás vagyok még mindig... csak másodikos. Megengedné nekem?

- Új asszisztensre van szüksége. Nem kell sok mindent csinálj, és szerintem az a pár dolog jól menne neked - vont vállat az idősebb is. Mosolyogva nézte a fiatalabbat, biztos volt benne, hogy a munka neki való.

- Ha te mondod - motyogta az orra alatt Jisung. Hagyta, hogy Changbin a kezébe vegye a telefonját és elindítson rajta egy hívást. Addig ő idegesen visszatartotta a levegőt. Félt, hogy a Seo apuka nem fogja alkalmazni.

- Hé, szia Apa! - szólt bele a telefonba a sötét hajú egy apró mosollyal a szája sarkában. - Jisungnak munkára van szüksége. Fel tudnád venni?

- Persze! Jöjjön el az irodába holnap iskola után, és akkor megmutatom neki a feladatokat - egyezett bele az apuka egyhamar, majd bontotta is a vonalat.

- Azta - kuncogott Jisung meglepetten, megkönnyebbülve -, ez könnyű volt.

- Mondtam én, hogy ez lesz - vigyorgott rá teli szájjal Changbin, mire a legjobb barátjától is kapott egy őszinte mosolyt. Azt bizonyos mosolyt, melytől majdhogynem megállt a szíve.

Jisung tovább folytatta az idősebb pólójának a babrálását, és egészen addig jutott el, míg fel nem húzta egy kicsit a hasán az anyagot. De akkor konkrétan megfagyott. - Mikor szereztél te magadnak kockahasat?

- Mikor eljártam edzeni? - nevette el magát Changbin. Zavarban volt. Jisung ujjai hidegek voltak, túl kíváncsiak, és azt érezte, hogy annyira vörös már a feje, hogy menten fel fog robbanni.

- Huh. Fura - motyogta a fiatal ámulva, miközben a hosszú ujjai a barátja kidolgozott hasán vándoroltak. - A legjobb barátom kigyúrt lett!

Nevetni kezdtek. Nem tudták, de mindketten kínjukban nevettek.

- Ja, és az enyémnek puha pocakja van - mondta Changbin nevetve, megtörve a beálló zavartságot, miközben csikizni kezdte a fiatalabbat.

- Hagyd abba - nyöszörgött Jisung nevetve, a könnyeit törölgetve.

- Soha!