Reggel egy olyna ember volt melettem akire nem számítottm...
🦄Kitty szemszöge🦄
Mikor felkeltem Patrikot találtam magam melett. A fejemben röktön elkezdtek cikázni a gondolatok, hogy vajon mi történhetett. A gondolat menetemet Patrik szakította meg.
-Mi a francot keresek itt.-mondta zavarodottan.
-Én is ezt kérdezem.-mondtam és erre felkeltek Katáék. Megkérdeztem tőlük, hogy tudnak-e valamit, de azt mondták, hogy nem láttak és nem hallottak semmit. Így arra következtettem, hogy nem történt semmi.
Két nap telt el úgy, hogy nem beszéltünk Patrikkal.
Pénteken elmentünk egy terep lovaglásra. Mielőtt felszerszámoztuk volna a lovakat Patrik folyton körülöttem volt. Egyszer csak megszólítottam:
-Mitszeretnél?-kérdeztem
-Hallottam, hogy te elég jól tudsz lovagolni. Tudnál nekem majd segíteni?-kérdezte tágra nyílt szemekkel.
-Miben kéne segíteni?-kérdeztem egy kicsit flegmán.
-Hát úgy mindenben.-vágta rá.
-Jó segítek.
Elment valami cucért Patrik addig elvoltam foglalva a gondolataimmal. Vajon mit akar ez? Eddig kb egy mukkot nem szólt hozzám kivéve akkor amikor bemutatkozott. A gondolatmenetemet ismét megzavarták. És vajon ki volt? Hát persze, hogy Patrik
-Vissza tértem!-kiáltott oda hozzám.
-Örülök neki.-mondtam kis flegmasággal.
Felültünk a lovakra. Egy darabig csenben mentünk egymás mellett. Aztán Patrik megszólalt.
-Mesélj már valamit magdról.-mondta.
-És mit meséljek?-kérdeztem
-Mondjuk mióta lovagolsz? Van-e barátod? Kivel élsz? Mármint egyedül vagy a szüleiddel?-mondta sorba a kérdéseket.
-Amióta az eszemet tudom lovagolok. Nem nincs barátom. A testvéremmel élek apánk az agyunkra ment, anyunk meg meghalt egy autóbalesetben amikor még kicsik voltunk.-válaszoltam szépen sorba a kérdéseire.
-Részvétem. Nagyon sajnálom.-mondta.
-Köszi, de nem kell sajnálnod nem te tehetsz róla.-mondtam egy szerény mosollyal.
-Ha már meséltem magamról most te jössz.
-Már vagy 6 éve BMX-ezek. A szüleimmel élek. Ja és nincs barátnőm. Még!-mondta a végét elég halka, de én meghallottam.
-Miaz hogy még?
