Elkeztünk sétálni a "pálya" felé. Egy világ dölt össze bennem...
🦄Kitty szemszöge🦄
Hogy miért is dőlt össze bennem egy világ? Megláttam Patrikot egy másik csajjal. Hogy miért érintett ez ilyen rosszul? Őszintén nem tudom. Na mindegy próbálj meg túllépni rajta. Ahogy mentünk az akadálypályához príbáltam úgy csinálni, hogy ne vegyen észre, és mint ha én sem láttam volna őt. De nem igazán sikerült mert észre vett.
-Szia Kitty!-köszönt Patrik.
-Sziasztok!-köszöntem nekik.
-Nagyon réggen láttalak hogy vagy?-kérdezte meg tőlem a fiú.
-Megvagyok.-válaszoltam tömören és röviden.
-Ő kicsoda?-fordult oda a lány Patrikhoz miközben rám mutatott.
-Egy régi ismerős.-mondta a lánynak. Mikor azt mondra, hogy csak egy régi ismerős vagyok az nagyon fájt legbelül, de próbáltam nem kimutatni. Hát nemigazán sikerült sajnos Patrik túlságosan jól ismer.
-Valami baj van?-kérdezte kétségbeesett hangon.
-Nem nincs semmi. Mi lenn?-mondtam egy hamis mosollyal az arcomon.
-Jaj de buta vagyok!-csapott a homlokára Patrik. Még be sem mutattalak titeket egymásnak. Petra ő itt Lázár Kitty. Kitty ő itt Tóth Petra.
-Te Kata testvére vagy?-kérdezte meg tőlem Petra.
-Igen.-adtam egy rövid választ.
-És téged miért nem láttalak soha?-kérdezte Petra.
-Apum megbetegedett és én visszaköltöztem hozzá Domonyvölgybe.-mindtam el Petrának.
-Aha. Sajnálom apudat. Ha szabadmegérdeznem milyen betegsége van.-kérdezte meg Petra.
-Rákja volt.-mondtam.
-Jaj már nem él. Bocsánat, hogy ilyen buta kérdést tettem fel. Nem akartam.-mondta kétségbe esetten.
-Nem nemhalt meg ilyenről szó sincs, csak az orvosok azt állapították meg, hogy már nem rákos.-mondtam el mindent Petrának.
-Na az szuper, hogy meggyógyult.-mondta Petra.
-Az tényleg jó, hogy meggyógyult.-mondta Patrik is.
-Igen.-adtam egy rövid választ.
-És...és azon nem gondolkoztál, hogy visszaköltözöl Gyulára?-kérdezte meg Patrik.
-Igazából gondolkoztam, de nem jutottam sok mindenre.-mondtam el.
-Petra te addig miért nem kezded el a pályát.-mondta Patrik az említett személynek.
-Oké. De úgy is legyőzlek.-mondta majd elindult.
-Miattam nekakarsz visszajönni Gyulára?-kérdezte meg Patrik.
-Miattad is.-mondtam a földet nézve mint ha bármi érdeke lett volna ott.
-Miaz hogy is? Mi miatt nem jössz még vissza?-kérdezte Patrik.
-Fájna itthagyni újra az itteni barátaimat.-mondtam el még mindig a földet nézve.
Mivel néztem a földet és ezt megelégelte Patrik az államnál fogva felemelte a fejem, hogy a szemébe nézzek.
-Én szeretném, hogy visszgyere Gyulára.-mondta el nekem.
-Majd még átgondolom.-próbáltam nem a szemébe nézni, de ez nem sikerült, mert nem engedte, hogy lenézzek.
Petrának már nem igazán tetszett, hogy Patrik velem beszél ezért oda hívta magához. Bár az igazat megvalva nem igazán bántam. Én nár nem igazán akartam az akadálypályán menni de Martin csakrá vett. Miután végeztünk a pályával a fiúk kitalálták, hogy kidobózzunk. Hát én nem igazán örültem az ötletnek, de ahogy elnéztem Petra sem. Már kidobóztunk egy idelye amikor...
