Leugrottam a konyhapultról megfogtam Patrik kezét és a földre ledobott pólóját majd húzni kezdtem felfelé a lépcsőn...
🦄Kitty szemszöge🦄
Amint felértünk a lépcsőn a szobám felé keztem el húzni. Amint beértünk a szobába magunkra csuktam az ajtót. Patrik folytatni akarta a lent elkezdett dolgod de én leintettem.
Elmagyaráztam neki a tervemet. Az volt a tervem, hogy én lemegyek Katáékhoz ő meg menjen el wc-re. Mint ha nem is eggyütt lettünk volna. Patrik erre csak egy igenlő bólogatást adott. Kinyitottam az ajtót és indultam volna lefelé, ha Patrik nem ránt vissza a kezemnél fogva. Ahogy vissza húzott egy jó nagy puszit nyomott ajkaimra.
Már félig kiléptem az ajtón, de vissza fordulva mondtam Patriknak, hogy a pólót azért ne felejtse el vissza venni. Lebattyogtam a lépcsőn és Katáékkal találtam szembe magam.
-Patrik is itt van?-kérdezte meg huncut mosollyal Kata.
-Mivel kinnt áll a kocsija így kizárásos alapon itt van.-mondtam flegmán.
-Jól van na.-tette fel védekezően a kezét.
-És most hol van?
-Felment wc-re.-válaszoltam.
-Ja persze Wc-én van. Nem inkább öltözik?-kérdezte miközben perverz fejjel nézett rám.
-Mondom hogy wc-én van.-förmedtem Katára. Zozo megcsak csendben nézett minket.
-És akkor te mit kerestél fennt?-kérdezte Kata.
-Felvittem a cuccaim.-mondtam.
-Miről van szó?-jött le Patrik a lépcsőn.
-Kata azt hiszi, hogy azért voltunk mindketten az emeleten, mert +18-as dolgot csinálltunk. Mondd el neki, hogy ez nem igaz.-mondtam Patrik ak a dolgaimat erre ő csak mosolyra húzta a száját.
-Patrik ezzel nem segítesz.-mondtam a szemüveges fiúnak.
-Tudtam, tudtam- kezdett el örülni Kata.
-Jó tudod mit higyj amit akarsz.-mondtam és ezzel kiviharzottam a házból.
Már elég későre járt így a nap is kezdett már lemenni. A napsugarak narancssárgás fényt adtak az egész utcának, és én egyedül sétáltam ebben a fényben. Hogy hová is mentem még jó magam sem tudtam. Amikor kiértem az ottca végére két lehetőségem volt, hogy merre szeretnék menni. Jobbra a városnak tudtam volna menni balra pedig ki a határba.
Hát...én balra mentem. Nem volt semmi kedvem bemenni a nyüsgő nagyvárosba, így inkább a csendesebb hely felé vettem az irányt. Lassan kezdtem el sétálni, de rájöttem arra ha sietek láthatok egy gyönyörű naplementét. Így elkezdtem kapkodni a lábaimat, hogy odaérjek. Hogy hová is tartok? Egy gyönyörűszép helyre. Régen Patrikkal nagyon sokat jártunk oda naplementét nézni.
Mikor oda értem nagyon boldog lettem. Láttam, hogy még mindig megvan a hinta amit patrikkal csináltunk, hogy onnan tudjuk nézni a naplementét. Már majdnem lement a nap, de még az utolsó narancssárg napsugarak bevilágították a kis mezőt...
Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy valaki megfogja a vállam. Ettől ugrottam eggyet majd reflexből hátra néztem. Megpillantottam magam mögött Patrikot. Ettől egy kicsit megkönnyebültem.
-Te hogy találtál rám?-kérdeztem Patrikot.
-Valahogy éreztem hogy idejössz.-húzta mosolyra a száját.
-Miért borultál ki annyira?-kérdezte.
-Nem tudom... Csak már Kata teljesen az idegeimre ment.-mondtam el.
-Aha-adott rövidválaszt.
Mivel ő is a hintán ült mellettem, így közelebb húzodtam hozzá, és a vállára hajtottam a fejem. Erre ő csak átkarolt és vállamon pihentette a kezét. Nagyon jó volt közösen megnézni a naplementét. Régen nagyon sokat ültünk kint és néztük végig.
Amikor már nemlátszott a nap felálltam a hintáról és velem együtt Patrik is. Hirtelen neki nyomott a fának és szenvedélyesen megcsókolt. Először egy kicsit meglepett a dolog, de utánna vissza csókoltam. Elég hosszúra elnyúlt a csókunk. Levegő hiány miatt elkelett válnunk egymástól, és miután elváltunk én mentem volna el, de visszahúzott és megcsókolt újra.
Elkeztünk hazafelé sétalni egymás mellett. Nem igazán szóltunk egymáshoz. Mikor odaértünk hozzánk elköszönt megakart ölelni de én megcsókoltam, de azért még megölelni is megölelt. Ahogy ölelt kiszívta a nyakamat. Hát mit nem mondjak nagyon örültem neki.
-Ezt most muszáj volt?-néztem rá mérgesen.
-Igen.-nézett rám perverz fejjel.
-Köszi mondhatom. És ha kérdezi valaki mitmondja? Nekimentem a a szekrény sarkának?-mondtam az előttem álló szemüveges fiúnka.
-Akár. Vagy azt is modhatod, hogy a szeretőd volt.-ennél a mondatnál rámkacsintott.
-Vagy... vagy...egy fiú.-próbálta volna komolyan mondani, de kitört belőle a röhögés.
-Nagyon köszi.-kimondtam ezt a mondatot és ezzel leengedtem a hajam ami egy szopfba volt felkötve a fejem tetejére.
Mielőtt még beszéllt volna Patrik a kocsiba egy utolsó csókot nyomott az ajkamra. Ezután beült a MiToba és elhajtott. Zozo kocsija még ott volt így gondoltam, hogy itt alszik nálunk. Amikor beléptem a házba Zozo és Kata puccparádéban voltak.
-Mentek valahova?-kérdeztem meg.
-Igen elmegyünk bulizni.-válaszolt Kata.
-Engem meg itthon hagytok?-kérdeztem meg.
-Igen.-válaszolt Kata, de közvetlen utánna Zozo is.
-Te is jöhetsz ha szeretnél.-mondta Zoli.
-Nem, nem zavarok menjetek csak ketten.-mondtam inákább Zozonak mint Katának.
-Nem jövünk haza majd csak délután.-mondta Kata.
-Oké.-még ki sem mondtam ezt a szót, de már elindultam felfelé. Még utolsó pillanatban elkiabáltam magam és egy sziasztok jött ki a számon.
Amint felértem a szobámba vettem az irányt. Ledöltem az ágyra és a plafont kezdtem el bámulni. Egy hirtelen gondolattól vezérelve felhívtam Patrikot. Hogy nem akar-e itt aludni, mert Katáék nincsennek itthon. Kicsit húzta az agyam, de utána azt mondta hogy át jön. Idézem szavait: "2másodperc és ott vagyok..."
