Vámpírok éjszakája

1. rész

Ruki 

Ez a nap is úgy kezdődött, mint a többi. Ám mégis volt benne valami fura, de hogy mi, azt nem tudom nektek megmondani. Itt fekszem az ágyon és unatkozom, de nagyon. Holnap lesz az új iskolában az első napom, amitől nagyon félek. Ha kiderül a titkom, nekem végem. Nektek elmondom... Vámpír vagyok. De nem csak én, hanem a szüleim is, és ezt titokban kell tartani, de abban a suliban ez nehéz lesz. Ez nem igaz, mert ha belépek az ajtón, a vadászok megérzik a halál szagát, szóval értitek.

Jó, vannak rajtam kívül más vámpírok is ott, de több a vadász. Tegnap voltunk beiratkozni és megakadt a szemem az egyik vadászon, aki nagyon jól nézett ki. Szőke hajú, és van valami izé az orrán, de sajnos nem tudtam jobban megnézni magamnak, mert bementek órára. De nagyon cuki volt... - Nem tudok tovább álmodozni, mert megszólal a csengő. Lesietek a lépcsőn, de az utolsó lépcsőfokon megcsúszok és seggre ülök. Nagyon jó, mondhatom...

A vendégem meg a szerencsétlen csengőt nyomja. Sikerül eljutnom az ajtóig és kinyitnom.

- Na, végre még is mit csináltál már eddig? – förmed rám Aoi. - He? Inkább gyere már be te szerencsétlen. – Tényleg, Aoiról nem meséltem. Ő is vámpír, és egyben a legrégibb, és a legjobb barátom.

– Minek köszönhetem látogatásodat? – húzom fel szemöldököm, még mindig a földön fekve.

- Nori-chan – fogja meg kezem, majd felránt – Beszélnem kell veled, de sürgősen. Vészhelyzet van. Ismerem Aoit, hogy neki mi a vészhelyzet.

–Most kibe szerettél bele? – ölünk le a kanapéra. Lesüti szemeit, majd rám néz.

- Egy vámpírvadászba! – Ennél a szónál tisztességesen elsápadok.

- Hogy mi?! Aoi, ez tilos! – Még én beszélek. – És veszélyes, ők nem tisztelnek minket.

- Te beszélsz Ruki? Nem is tudom, ki nézte tegnap annyira azt a fiút – néz rám perverz tekintettel, mire nyikkanok egyet.

- Az... az... má- más – dadogok egy sort, majd veszek egy nagy levegőt. – Jól van, de olyan cuki és... áhh. - Ne vigyorogj! - ütöm fejbe, mire abbahagyja a vigyorgást. - Na jó, menjünk sétálni. – Felkelünk, majd kimegyünk a temetőbe. Na, most lehet minket furának nézni. Vámpírok vagyunk és nekünk ez a kedvenc helyünk. Ide nem jönnek a vadászok, vagyis egyedül nem mernek, mert ebben a temetőben nagyon sok vámpír tartózkodik, és van, amelyik nagyon vérszomjas, még én is félek tőlük. Saga az egyik, tőle irtózom, és szerelmes belém. Ez az én pechem.

- Aoi, hova megyünk?

- Saga tart valami bulit és... - Nem hagyom végig mondani.

- Én oda nem megyek! Aoi, ne tedd ezt velem, múltkor is tudod, hogy rám mászott. – Ennyi volt, itt ledobom magam a földre és nem vagyok hajlandó tovább menni.

- Ruki-chan, ne csináld már ezt! – guggol le elém – Saga hozott magával egy csomó embert és azt mondta, hogy isteni vérük van, na, gyere már – Itt csak nézek rá, de nem mozdulok. – Na jó, nem érdekel, akkor is jössz. – Egy villanás alatt felhúz, és már is a vállán vagyok.

- Aoi, ez nem ér! Tegyél le, te állat! – Utálom, lehet, hogy ő a legjobb barátom, de ki nem állhatom, amikor ilyen akaratos. Csak puffogok és inkább beletörődök a sorsomba. A kripta előtt letesz, és már nyílik is az ajtó és egy vigyorgó Saga áll előttem.

- Áhh, Ruki-chan – vigyorodik el és beljebb húz. Nem mondom, jól fel van díszítve, minden sarokban ül egy ember, akiből a vámpírok, vagyis mi táplálkozunk, középen van egy hatalmas asztal, amin egy vérszökőkút van. Próbálok behúzódni egy csendes kis zugba, hogy némiképp egyedül lehessek, ami sikerül is. Azt reméltem, hogy a buli végéig itt lehetek egyedül, de ezt nem jött be, mivel Aoi volt olyan kedves és beárult. Saga vigyorogva jön felém és kiráncigál az én kis sarkocskámból, így kénytelen vagyok táncolni vele. Egyszer csak azt veszem észre, hogy a keze lecsúszik a fenekemre, mire dühösen nézek rá, ő meg csak vigyorog. Ellököm magam tőle, majd kimegyek a kripta elé és leülök a lépcsőre. Felemelem fejem és csak nézem a ködöt. Anyáék biztos most mentek vadászni, mert ilyenkor nem szúrnak ki minket.

- Mi a baj? – ül le mellém Aoi. Ránézek. Tiszta vér az arca, ahogy látom most evett, nekem valahogy nincs nagy kedvem. Mint egy jóllakott kisgyerek, úgy néz ki... Elvigyorodik, majd gyorsan letörli arcát.

- Semmi... De én most hazamegyek. – Mondani akarna valamit, de belé fojtom a szót. - Te nyugodtan maradhatsz. – Felállok, és már itt sem vagyok. Lassan sétálok a sírkövek mellett, ahogy látom, érkeztek újak. Ez a világ már a miénk lett, alig él már itt ember, ha mégis, az inkább elbújik előlünk, de könnyen felfedezzük őket és kaják lesznek. A vadászok is kihalóban vannak. Na igen, a vadászok... Nem tudom, kinek volt az a ragyogó ötlete, hogy a vámpírok és a vadászok egy iskolában tanuljanak, de valahogy nem is érdekel. Amint belépek az ajtón, meghallom anyám hangját.

- Matsumoto Takanori! – Most mit tettem? – Hol a fenében voltál? Tudod te, hogy mennyi az idő? – Ami azt illeti, nem... Gyorsan megfordulok és ránézek az órára. Hajnali egy. – Halljam, hol voltál?

- Ööö... Saga buliján – nézek bele dühtől csillogó szemébe. Na, most én mit fogok kapni...

- Ruki!

- Igen?

- Tudod, hogy nem szeretem, ha elmész itthonról és nem szólsz! Azt hittük, elkapott valamelyik vadász!

- Anyu, nyugi tudok magamra vigyázni – ölelem meg.

- Csak nem akarom, hogy bajod essen, mint... - Itt már nem bírja tovább mondani, elsírja magát. Szorosan ölelem magamhoz, próbálom nyugtatni. Tudom, hogy nehéz neki bátyóról beszélni. Őt három évvel ezelőtt ölte meg egy vadász a szemünk előtt, persze előbb jól megkínozta, aztán meg leszúrta egy karóval. Apának sikerült kiszabadulnia és megölni azt a vadászt.

- Megígérem, hogy nagyon vigyázni fogok magamra, oké? – Csak bólint, majd felmegy a szobába apához. Na oké, én meg felkutatom a hűtőt. Remélem, van itthon vér, mert én mindjárt éhen halok. Lehet, hogy kellett volna ennem, na mindegy késő bánat. Elkezdem nézegetni a hűtő tartalmát, és bingó, találtam! Kiveszem a kis üveget és leveszek egy poharat a polcról, majd öntök bele. Nagy kortyokban nyelem az fém ízű, éltető nedűt, majd mindent elpakolok és a szobám fele veszem az irányt. Na igen, holnap kezdődik a rémálom, azt se tudom, milyen osztályba kerülök, hogy abban nyamvadt osztályban hány vadász lesz, szóval semmit se tudok. Gyorsan lefürdök, majd bebújok a jó meleg takarómba és elnyom az álom.