Vámpírok éjszakája

16. rész

Ruki 

Nem kell szerintem mondanom, hogy amikor Ruru nekemugrott, kis híján a szívem is megállt. Reita termett előttem és Rurut a falhoz vágta. Vicsorogva nézett ránk, majd távozott. Egész testemben remegek, sírva ölelem magamhoz Reit.

Hirtelen fentről hangokat hallunk meg, mire elkezdünk rohanni a lépcsőn. Aoi nincs a szobájában, az ablaka tárva-nyitva.

- Nagyon remélem, hogy nem fogja bántani Aoit... - halkul el a hangom. Ruru, mi lett veled? Nehogy bántsd Aoit! – Rei, meg kell őket keresnünk!

- Gyere – fogja meg kezem, majd együtt ugrunk ki az ablakon.

Aoi 

Nem számítottam arra, hogy látom Rurut, pláne így. Épp meg akartam szólalni, amikor leütött.

Fejfájásra ébredek, de megmozdulni nem tudok. Kikötött.

- Uruha...- suttogom nevét. Felém fordul, és csak vigyorog. Mi lett vele?

- Nahát, felébredtél Aoi-chan?

- Mi lett veled, Ruru? – nézek rá könnyes szemekkel.

- Vámpír lettem! – vicsorog rám nagyon közelről. – Te tettél azzá, nem akartam az lenni!

- Hagytalak volna meghalni? Uruha, nem lehetsz ilyen! – Nem mond semmit. Nyakamhoz hajol és megharap, érzem, ahogy szívja vérem és minden sötét lesz.

Ruki 

Elég hamar megtaláltuk Aoit, de Uruha nagyon sok vért kiszívott belőle, szinte haldoklik.

- Aoi! Térj magadhoz, hallod? – rázom meg vállát, de alig reagál. – Uruha, te szemét, mit tettél vele? – vicsorgok rá és ugrok neki. Fogamat bőrébe mélyesztem, mire felüvölt.

- Ruki, ne! – ránt le róla Reita. – Ne öld meg, mert gonosszá változol! – ölel magához.

- Na mi van Ruki, csak ennyit tudsz? – röhög fel Ruru. Rei ellép mellőlem, majd falhoz vágja. Olyan erővel, hogy a fal bereped. Elkapom Reit és visszahúzom magamhoz.

- Ruru, térj már észhez, te nem ilyen vagy! – ugrok neki és szorítom a falhoz és nézek bele szemébe, amin látom, hogy kezd visszaváltozni és felfedezem benne a régi Uruhát. – Nézd meg Aoit. Szereted őt. Ő is téged. Csak te tudod megmenteni a haláltól, a te véreddel. Jussanak eszedbe az együtt töltött napok és éjjelek, az, hogy nem érdekelt téged semmi, még az se, hogy ő vámpír. Így szeretted és szereted. Ne haragudj rá, hogy vámpírrá változtatott! Nem akart elveszteni téged, mert imád. – lépek el tőle és hagyom, hadd döntsön. Visszamegyek Reitához és hozzá bújok. Látjuk, ahogy Ruru megmozdul. Odamegy Aoihoz, majd megharapja a saját csuklóját és megitatja szerelmét. Pár perc múlva Aoiba visszatér az élet és felül. Hatalmasakat pislog, majd Rurura néz. Ő csak lehajtja fejét és motyog valamit, de mivel jó a fülem, hallom, hogy azt mondja, hogy sajnálja, és hogy szereti, és még a csók is megtörténik. Mi boldogan ujjongunk, végre minden okés.

- Asszem már csak Takeruékat kell elkapni – húzom le magamhoz Reitát egy csókra. – És most már Ruru is velünk van.

- Igen – puszilja meg fejem. – De még lesz egy nagy csata, Takeru és a többiek ellen.

- Na igen. Remélem, anyámék most már elhiszik, hogy nem normális. De szerintem még most se fogják. Na mindegy is, menjünk haza végre. - Fogom meg kezét és húzom magam után. Mivel Aoi még gyenge, Ruru hozza haza a karjaiban.