Vámpírok éjszakája

14. rész

Reita 

Nagyon nehezen tudtam hozzászokni a vámpírsághoz. Ruki és Aoi segítségével végre kibírom, ha a közelemben vérszagot érzek, ezt szegény Uruhán teszteltük. Azt szerintem nem kell mondanom, hogy az apám nem is akar látni. Amikor megtudta, hogy vámpír lettem, kitagadott. Rukiék befogadtak magukhoz, így legalább szerelmemmel élhetek. Gackt halott, de Takeru és Ruki „haverjai" végezni akarnak velem, velünk. Mint utólag megtudtam, Rukinak nem lett volna szabad átváltoztatnia egy embert, főleg nem egy vámpírvadászt. De mivel az anyukája látta, hogy mennyire szeret, megengedte neki, de a vámpírok ezért ellenünk fordultak. Nem kell mondanom, hogy főleg Saga meg a kis csapata.

Reggel, amikor felébredek, egy szőke hajzuhatag jelenik meg szemeim előtt. Ruki fekszik a mellkasomon. Óvatosan kimászom alóla, hadd aludjon. Lemegyek a konyhába, ahol Aoi és Ruru épp falják egymást.

- Sziasztooook! – hozom rájuk a frászt, mire Uruha megugrik.

- Úristen, Reita!!! – fújtatva fordul felém. – Utálom, hogy vámpír lettél, olyan halkan tudsz osonni! – kezd el duzzogni.

- Bocs haver, nem akartam! Amúgy se halkan jöttem le, csak nagyon el voltatok foglalva egymás szájának tanulmányozásával. – vigyorgok rájuk vállat rántva, majd megyek a hűtőhöz, kiveszek egy vértasakot és feltépem fogammal, majd inni kezdem. – De hagylak is titeket – veszek ki egy másikat is, de ez most Rukié lesz. Kacsintok rájuk, majd hagyom is ott őket. Amikor belépek a szobába, szerelmem épp akkor kezd ébredezni. Leteszem a vértasakot az ágy melletti kis szekrényre, majd fölé mászom és várom, hogy kinyissa szemeit.

Ruki 

Reggel csukott szemekkel kezdem el tapogatni mellettem az ágyat, de hamar rájövök, hogy Rei nem fekszik már mellettem. Amikor kinyitom a szemeim, ő itt van felettem, és ahogy ránézek, vigyorogva ajkaimra tapad és egy szenvedélyes csókot váltunk.

- Jó reggelt – ad egy kis puszit arcomra majd dől mellém. Azonnal hozzábújok.

- Neked is – simizem mellkasát. – Hoztam neked fel kaját. – nyúl oda a tasakért és adja oda. Felülök, majd feltépem a zacskót és inni kezdem a tartalmát.

- Köszi – ülök rá csípőjére majd marok ajkaira és csókolni kezdem. Átöleli derekam így húzva magához közelebb.

**

Este a temetőben járkálunk. Takeru küldött egy SMS-t, hogy találkozni akar velünk. Hát ettől félek én is. Amit érzetem, igazzá is vált. Nem csak Takeru várt minket, hanem rajta kívül legalább még tíz – húsz vámpír, köztük Saga. Reita azonnal maga mögé rántott, Aoi pedig Uruhát. A hátrányunk az, hogy mi négyen vagyunk, ők meg rengetegen. Itt bajok lesznek. Főleg Uruhát féltem, négyünk közül ő az egyetlen ember.

- Nahát, a fajunk új vámpírral gazdagodott – jön előrébb Saga vigyorogva. – Ruki-chan, még mindig nem térsz vissza hozzám? Mellettem pedig boldog lennél, nem úgy, mint emellett a senki mellett.

- Nem!! – És innen gyorsulnak fel az események. Reita nekiugrott, Aoi Kyonak, Takeru pedig Uruhának. Túl lassan eszméltem fel. Amikor odaértem, Takeru majdnem az összes vérét kiszívta. Unokaöcsém derekát elkaptam,majd a fához vágtam. Ők voltak többen, de mégis elmenekültem.

- Uruha! – Sírva rogy le mellé Aoi. Megfogja szerelme kezét és csak sír. Átveszem tőle Rurut. Aoi megharapja a saját kezét, majd szerelme szájához szorítja Ruru pedig issza az éltető nedűt.

**

Ez a nap egyre rosszabb. Uruha teljesen kikészült. Elhiszem, hogy neki nehezebb, mint Reitának. Reitában eleve volt egy kis vámpír vér, de Ruru egész életén keresztül ember volt, és most vámpír lett.

- Ruru, hova mész? – nézek utána, amikor az ajtó felé indul.

- Ki kell szellőztetnem a fejem. Ez nem olyan könnyű, mint neked vagy Reitának – rá se néz Aoira, csak elmegy mellette. Miért érzem, hogy itt hatalmas bajok lesznek?.....