Soha sincs vége

Huszonharmadik fejezet

-Őrületes,hogy holnap lecsapunk arra a féregre!-mondta Vivienn Edmundnak,ahogy elhaladtak a kihalt folyosókon.
-Végre a kezeim közé foghatom, a rohadékot!-válaszolt neki Ed,elmutogatva,ahogyan kitekeri a gyilkos nyakát. Christine elnézte őket.
-Mehetünk?-lépett Chrissi mellé Laurent.
-Persze.-bólintott a nő.-Csak még egy perc!Az irodámban felejtettem a pénztárcám!- szaladt be a terembe Christi.-Megfognád a kabátomat?-nyújtotta oda a férfinak.
A nő telefonja hangosan csilingelni kezdett.
- Megnéznéd ki az?-kiáltott oda Laurent-nek,amíg ő a táskájával szöszmötölt.-A bal zsebben van.-fűzte még hozzá.
A férfi kizipzározta a nő kabátját és a telefonért nyúlt.
-A nővéred hív. Felvegyem?-nézte Laurent a kijelzőn villogó nevet.
-Tedd csak le. Majd visszahívom.-legyintett a nő,amint a férfi mellé ért.
-Holnap érted menjek?-kérdezte.
-Oké!-válaszolt a nő.-Megfognád ezt is?-nyomott a férfi kezébe egy mappát.
-Persze.-bökte ki Laurent.
-Köszi.-mosolygott Chrissi,majd belebújt kabátjába és ujjait rákulcsolta a férfiéra.

Az est már nem volt fiatal. A patalógus,Dr.Sheri McKey még mindig ott ült az aprócska laborban egy mikroszkóp előtt, és mintákat nézegetett a gyér lámpafényben.
-Dr.Mckey!-rontott rá asszisztense,kezében egy fehér levélpapírt szorongatott.
-Mark..-kezdte a patalógus.-Hányszor megmondtam már,hogy szólíts csak Sheri-nek.-csóválta meg a fejét a nő.
-Sheri.-lihegte a fiatal fiú.-Megjöttek a Guyanai eredmények!-mutatta fel a levelet.
Sheri nagyra tágult szemekkel vette el tőle. Feltépte a borítékot, és a papírt a fény felé tartotta.
-Ahogy sejtettem!-mordult fel.- A kórokozót egy ritka,mérgező növényfaj terjeszti.
-És,ez jó nekünk?-kíváncsiskodott a fiú.
-Még nem tudom. Mérgező akár a ricin. Mindenképp kérdezd meg a laborosainkat mire jutottak! -ült vissza a székébe a nő.
-Rendben,Dr.Mckey!-mondta Mark.
McKey neheztelve nézett rá.
-Vagyis Sheri..-javította ki a kórboncnok,majd eloldalgott a laborból.
Áthaladt a betegszobán,ahol önműködően bekapcsolt a légkondícionáló,mint mindig amikor fertőző betegek vannak a szobában.
Mark megborzongott. Bár maszkban és köpenyben volt, bőrét kirázta a hideg,ahogy érzékelte a friss légáramlatot.
Becsukta maga mögött az ajtót, és a laborosok felé indult.
-Dortha,jól érzed magad?-ráncolta szemöldökét Mark,mikor észrevette a lányt.
Dortha bágyadtan ült Esme irodájában, falfehér arcát csak a lámpafény világította meg. Szeme alatt sötét karikák éktelenkedtek. Szája kiszáradt, drótszerű haja kuszán állt össze-vissza. A halvány fénynél olyan volt akár egy hulla.
-Persze.- nyögte erőltetetten a lány.-Csak egy picit fáj a fejem.-hazudta majd, egy félénk mosolyt gravírozott arcára.
A fiú bizonytalanul bólintott.
-Akkor jobbulást!-mondta oda,majd továbbment.
Dortha hevesen felköhögött. Szája szélén világos vér csillogott. Letörölte a kezével,majd a falra akasztott fémkeretes tükörbe nézett.
Nem ismert rá saját tükörképére. Megvakarta sápadt homlokát. Leborult a székről, és térdenállva összetette két kezét.
Életében először komolyan imára kulcsolta kezeit.
-Kérem Istenem, add,hogy ezt túléljem,kérlek add..

Mark,ahogyan Sheri mondta neki a laborosokhoz ment. Végigsétált a keskeny folyosókon,ahol néhány vibráló lámpákon kívűl,csak az ablakon beszűrődő kinti világítás adott némi fényességet.
A laborosok egy elzárt szobában dolgoztak. Mikroszkópokkal, és más elektronikus berendezéssel felszerelt szoba volt ez.
A kórboncnok kettőt kopogott,majd autómatikusan benyitott a helyiségbe , megsem várva a bentiek válaszát.
-Tudunk valami újat?-kezte máris a közepétől.
A műszerek előtt ülő technikus lassan hátrafordult. Oldalra mutatott ahol fémasztalra kihelyezett ketrecek voltak.
-A holtestekből kivont baktériumokat beadtuk a kísérleti egereknek, és tengerimalacoknak.-lépett oda az alanyokhoz.
-És? Van valami elváltozás?-ment oda Mark is,majd a ketrecben lévő állatokra szögezte tekintetét.
-Már jóideje csak fekszenek. -vonta meg a vállát a laboros.
-Akkor ugyanúgy hat állatokon,mint emberek.-bólintott a kórboncnok.-Az ellenszerről tudunk valamit?
-Ezt Dr.Shaddack-tól kérdezze.-ült vissza székébe, a laboros, és újra a monitorokat kezdte el figyelni.
Mark aprót bólintott.
Benyitott Dr.Shaddack irodájába.
-Jó estét,uram!-lépett közelebb a kórboncnok pulthoz,ahol fiolák és diagramok össze-visszasága hevert.
Nathan bólintással viszonozta a fiút,miközben asztaláról egy kézmozdulattal leseperte a felesleges dolgokat.
-Felteszem a baktérium miatt jött.-szólt Shaddack.-Úfajta antibiotikumokkal kísérletezünk, de még nincs semmi.
Mark feszengve toporzékolt,egyik lábáról a másikra dőllöngézve.
Nathan a hűtőszekrényhez lépett és beletette a lefagyasztásra szánt mintákat.
-Kik fertőzödtek meg eddig?-szegte fel az állát a gyógyszerész.
-A legelső áldozat egy nyomozó volt. Úgy hisszük ő hozta magával a kórt. Aztán jött egy technikus és egy portás. Később pedig a többiek..-töprengett a rezidens.
-Ha heves köhögésnek, rossz közérzetnek vagy bármi egyéb gyanús tünetnek a jelét érzed azonnal vizsgáltasd ki magad!-utasította a férfi.-Nem akarjuk az ördögöt a falra festeni,de nem árt az óvatosság.
A fiú biccentett.
-És maga szerint elképzelhető,hogy az a lány is fertőzött?-nyelte le félénkségét Mark.
-Mifféle lány?-sandított az ajtó felé Shaddack.
-Dortha. Azt hiszem így hívják.-töprengett.
Nathan sietősen magára öltötte köpenyét.
-Erről miért csak most szól?-nézett szúrósan Markra.
-Azt mondta,csak fáj a feje.-rántott egyet a vállán a kórboncnok. Sietős léptekkel haladt Shaddack után.
A fiú arcára akartalan mosoly telepedett.
-Végre,most fontos vagyok..-mondta magában.
Esme irodájába értek. Dortha ugyan,már nem volt ott,de a padlón vércseppek csillantak meg az olvasólámpa gyengéd fényében. Már egész kis tócsát alkotott a vörös folyadék.
-Hová tűnhetett?-forgolódott a férfi.
Mark homlokráncolva csóválta meg a fejét.
-Az egész épületet zárják le!-mérgelődött Nathan,majd a fiú kirontott az ajtón.
A férfi utána nézett. Mark mar eltűnt a látóhatáron.
Shaddack egy kis vattapamacsot vett elő köpenye zsebéből és gyengéden felásztatott vele egy kis vért,majd bizonyítékzacskóba gyűrvén, óvatosan visszacsúsztatta fehér köpenyébe.
Felállt a földről és a kórboncnok után indult.