Soha sincs vége

Harmadik fejezet

Csak egy szokásos őszi nap volt ez,mint az összes többi.
A levelek peregve szakadtak el a csonka ágaktól és hullottak a többi közé. A kopasz fák,mint sok karú szörnyek magasodtak az ég felé. A nap sütött,de nem adott már olyan meleget mint ezelőtt.
-Ki az?-nyitott ajtót Yvett a harmadik csengetésre.
A jövevény mégsem várva,hogy behívják átlépte a küszöböt.
-Mit akarsz Patrice?-sóhajtotta a lány megigazítva fém keretes szemüvegét.
Patrice köhintett egyet,majd elvigyorodott:
-Van egy lezáratlan ügyünk!-mosolygott,majd Yvett is megeresztett egy kósza vigyort,miközben becsukta az ajtót és egy laza mozdulattal szabadon engedte fürtjeit,melyek libegve hullottak a hátára.
-Gyere! - nyújtotta a kezét a férfi,ami enyhén cigaretta szagot árasztott.

Yvett félénken megfogta,majd hagyta,hogy Patrice a konyhába vezesse őt.
-Nem lenne szabad ezt csinálnunk!-nézett őszintén a férfi méregzöld szemeibe,melyekben csaknem elveszett.
-Ó,dehogynem.- mondta majd felültette Yvettet a konyhapultra,ahol a szűkös hely miatt,odébbtolta a késtartó állvány.
Odakint feltámadt szél,és üvöltve tépkedte a fák száraz ágait.
A lány féloldalra tűzte
hosszú,göndör csokoládébarna színű haját.
Benedvesítette ajkait. Patrice ott állt előtte. Fejeik egymagasságban egymással. A lány közelebb hajolt,és lágy csókot eresztett a férfi borostás,mentol illatú arcára. A férfi közelebb furakodott testéhez.
Yvett óvatosan egy újabb csókot lehelt, Patrice élénkrózsaszín ajkaira.
A férfi végigvezette kezeit a lány oldalán. Gyengéden beleharapott Yvett felső ajkaiba,érezte a cseresznye ízű szájfényét. A lány beletúrt a pasas kócos hajába. Patrice kezével Yvett füle mögé tűrte hullámos fürtjeit,majd kezét lassan a lány fülétől álláig vezette.
Yvett megremegett az érintésétől,közelebb hajolt Patrice-hez és átkarolta a nyakát.
-Nem akarom..-susogta a férfi fülébe,-hogy legyen bármi is köztünk. Se ruha..-lihegte- se levegő.
A férfi behunyta szemeit,tetszett neki a lány suttogása.
-Ne aggódj..-motyogta a férfi is- nem lesz..- majd lekapta a lányt a pultról és menyasszony pózban a hálószóbájába vitte.
Lágyan levetette a lányt a krémszínű franciaágyra.
Gyorsan levette a pólóját,így Yvett elé tárulhatott izmos felsőteste.
Kicsatolta bőrszíját,és kirugdalózott sötét farmerjából. Yvett is kihámozta magát ruháiból,majd elterült az ágyon. A férfi rávetette magát.

Lihegve feküdtek egymást mellett,gyengéden átkarolva egymást.
-Ki megyek a mosdóba.-pattant fel Yvett,majd magára öltötte ruháit.
A férfi is felöltözött s a lány után sietett,aki egy pohár vizet töltött magának a konyhában.
Patrice elvett egy kést a konyhapultról,majd Yvett mögé lopakodott.
Lélegzett egypárat,majd megnyalta ajkait. A munka az munka.
-Yvett..-szólt neki Patrice.
A lány megfordult s abban a pillanatban a férfi lesújtott rá az éles konyhakéssel. Hasító fájdalom tolult a lány hasába. Odakapott a kezével, és próbálta elszorítani a sebet.
Vér ömlött a szájából,és végigfolyt  egészen a nyakáig.
Próbált lélegezni,de nem tudott.
Sikítani akart,de szavak helyett csak hörgés jött ki a torkán.
Térdei összecsuklottak,és a fekete csempére zuhant.
Hányinger kerülgette.
Úgy érezte a körülötte lévő zajok,a szél üvöltése, a férfi sátáni kacaja, mind-mind hallkabb lesz,és homályosabb.
-Ez a tiéd!-nyomott egy papírdarabot Yvett kezébe. A papír átitatódott vérrel. Yvett öszeszorította fogait,és próbálta megszokni a testén áthaladó fájdalomhullámokat.
Patrice felvette bőrdzsekijét,és a kijárathoz ment.
Yvett oldalra pillantott.
A kés ott hevert tőle fél méterre.
A hasa lüktetett,és egyre feketébb vér folyt belőle.A vértócsa is egyre nagyobb lett körülötte.
Yvettet kirázta a hideg.
-Patrice..-csikorgatta fogait a lány.-Mindig is voltak legyőzhetetlennek tűnő gazemberek..-nyelt egyet.-De végül mindig elkapták őket.
Mindig!-fejezte be,majd heves köhögés rázta meg. Orrából ismét sötét vér ömlött.
Patrice visszament volna megrugdosni a lányt,de sietnie kellett,már így is sok időt vesztett a kis játékukkal.
Kapkodva kinyitotta az ajtót,
és a homlokán gyöngyöző verejtékcseppeket letörölte dzsekije ujjával.
O