Bring Me Back to Life [Befejezett]

*

Norvégia, 11-12. század körül

Április idusán a zord tél már messze járt, Norvégia sziklás déli partvidékétől. Az idegen, szikár alkatú, világos bőrű, hollófekete hajú ifjú eddig mindösszesen egyszer járt a helyiek által csak Gloppurának[1] nevezett sziklás lejtőkön. Azon a hajnalon csodás napfelkeltét látott, amint Vinjavatnet-tó[2] láthatárán felbukkant a hatalmas aranyló korong a távolban.
Ám most, ezen a kora esti órán mindent szürkület, és köd lepett be, alig látott messzebb az orránál. Óvatos, lassú léptekkel haladt a hegyoldalnak felfelé a szűk nyílást keresve, ami egy mélységi barlangba vezetett. Ugyanis ebben a sötét rejtekben helyezte el Dáinsleif[3] fegyverét, az átkozott kardot Högnit[4]. A híres fegyvert, amit bátyjának Thornak[5] kellett volna annak idején atyjuk, a király elé vinni és e nemes fegyver azóta pihent az ő rejtekén, mert az ifjú Asgardi[6] herceg, Loki[7], akkor félrevezette bátyját egy csellel és titokban Midgardra[8] szökött, az emberek által Földnek nevezett birodalom szívébe, hogy személyesen kutassa fel a legendás kardot.
Jóval testvérbátyja, a trónörökös kereső útja előtt tette mindezt, hogy elrejthesse előle az átkos fegyvert. Miután hosszas kutatás után meglelte Dáin örökségét, végül ezen az elhagyatott, sziklás partvidéken talált megfelelő búvóhelyet a Högninek. Ennél fogva Thor kutatása sikertelenül zárult, és kénytelen volt üres kézzel atyjuk elé járulni.

A fiatalúr a barlang száján át mászva araszolt végig a sötét, hideg és szűk falak között. Újra lejátszotta magában az emléket, mikor atyjuk igen csalódott volt testvére kudarca láttán. Végül nem is maradt el a Loki által remélt dorgálás, Thornak büntetésből megoldást kellet találnia a felmerült akadályra.

Az ifjabb herceg büszke volt magára, hisz ezúttal is igen remek cselt vitt véghez, teljesen egyedül, és még csak ki sem tudódott érintettsége testvérbátyja balsikere kapcsán.

Ezen emléken merengve, az ifjú herceg mosolya letörölhetetlenné vált.
Ugyan máig nem döntötte el, mit kezd a karddal, amin egy sötét varázslat ül, de ezt a bizonyos köd lepte napot találta alkalmasnak, hogy átcsempéssze a fegyvert az otthonukba, Asgardba. A herceg hosszú ideig keresgélte a kerülő utat, hogy ne a mindenki által használt, és igen alaposan felügyelt Bifröstön[9] keresztül térjen haza a fegyverrel. Kerülni akarta a feltünést, és a Mindent látó kapuőrt, Heimdallt[10], aki bizonyára azon nyomban rajta ütne az értékes holmin, amint a szivárvány hídra lép vele. Éppen ezért Loki ezúttal is kénytelen volt lepaktálni egy boszorkával, kinek hála találhatott egy ritka átjárót a két világ között. Ám ez is csak ideiglenesen áll nyitva, ezért sem időzhetett Midgard világában oly' sokáig.
Most sietős volt a dolga.

Az ifjú csínytevőnek sosem kellett a kard. Egyszerűen csak keresztbe akart tenni Thornak, igaz, ezúttal talán kicsit túllőtt a célon, de nem állt szándékában örökre rejtegetni ezt az értékes holmit. Jól tudta bátyjának szüksége lesz rá a közelgő háborúban. Úgy tervezte, a fegyver magától fog előkerülni, még épp időben az első ütközetek előtt a nélkül, hogy az ő neve felmerülne.

Arra mégsem számított, hogy mikor elér a barlang azon pontjához, ahol a Högnit hagyta, annak hűlt helyét találja majd. Zavart csendben tapogatta végig a szikladarabokat a fal tövében, hisz pontosan emlékezett melyik két kő közé rejtette el a kincset, de nem volt ott.

Guggolva keresgélt egy ideig a barlang mélyén, a vak sötétben. Ő maga nem látott semmit, épp ezért volt minden mozdulata körültekintő, és nesztelen. Nem sok hely volt a zárt barlangban, de könnyen el lehetett tévedni a rengeteg víz, és idő vájta termek, folyosók útvesztőjében, amik minden apró neszt és zajt felerősítettek.